borús égbolt
enyhe havazás
borús égbolt
enyhe havazás
Tévesen a tévésekről is…
Az elmúlt vasárnap volt a tévézés világnapja. Igen, ennek is van. Egykori tévésként, de nemcsak, hanem írott sajtósként is úgy érzem, kötelességem ismételten szólni a közbeszédben sokszor elhangzó tévhitek, megbélyegzések ellen.
No de előtte elmondom, hogy ritkán fordul elő, hogy egyedül ülök le filmet nézni. Pénteken mégis megtettem. Gyorsan megnéztem, hogy korábbi budapesti tartózkodásaim során milyen filmeket vásároltam egy-egy antikváriumban. Akadt is néhány szimpatikus, de végül egy laza, szórakoztató film mellett döntöttem.
A történet röviden arról szólt, hogy egy tévés producer miként próbálja megmenteni szenvedélybeteg unokahúgát, miközben ő maga is küzd néhány függőséggel. Egyik alkalommal egy kocsma mosdójából azt hazudta a feleségének, hogy a tévészékház illemhelyiségéből telefonál. Mire a felesége megjegyezte, hogy az ottani mosdó nem szokott zajos lenni. Erre a srác azt monda: „Figyelj, drágám, ma itt is munkásabb a nap, hiszen mindig nem lehet minden salakot adásba tenni.” (Ugye, milyen szép öncenzúrát alkalmaztam!?) No, hát valahogy így vannak az átlagemberek is, hogy mindenért a sajtót okolják, mert ha a tévé nem mutatná, a rádió nem mondaná, az újság nem írná, akkor…
Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal találkozunk naponta. Az tény, hogy időnként akad egy-két kolléga, aki itt-ott eljátssza a közösség bizalmát, de ezért még nem szabadna általánosítani. Különben is azért áldott meg a Fennvaló (legalább) józan paraszti ésszel, hogy tudjunk válogatni a médiatermékek között, esetenként tudjuk megnyomni a távirányító gombját, vagy képesek legyünk lapozni. Azért sem oké mindent a médiára mázolni, mert ha kisebb létszámban is, de még mindig vannak nagyszerű ismeretterjesztő és színvonalas szórakoztató műsorok, élő közvetítések, mély dolgokat feszegető interjúk, hiteles tudósítások. És még nem is szóltunk arról, hogy egyházi és jótékonysági szervezetek is egyre inkább a (közösségi) média segítségével érnek el jó eredményeket. Ugye, hogy nemcsak Jucika néninek jó, ha a tévé közvetíti a csíksomlyói búcsút, hanem a távol lévő rokonunknak is csal egy-két örömkönnyet a szemébe!?
Egykori tanárom mondogatta: ki hogy él, úgy ítél. Sokan életvitelük alapján válogatnak a média termékei közül, és válogatásuk alapján ítélnek. Tehát így a tévézés világnapja után két nappal maradjunk a jó öreg példánál, és gondoljunk arra, hogy a közösségi média is olyan, mint a székely bácsi zsebében a bicska! Egyszerre lehet hasznos és káros önmaga és közössége számára is!
Biró István
.jpg)
