Terepen a régészekkel
Lelkessé és kíváncsivá tett, el is gondolkodtatott a közös terepezés a Csíki Székely Múzeum régészeivel. Azt mondom, túl keveset tudunk a munkájukról, a feltárásokról és a kutatások módszeréről, problémáikról és ambícióikról. A régészi szimatról. Mert kiderült, sokszor csupán sejtések és megérzések irányítják a szakembereket, amikor egy-egy helyszínen kutatni kezdenek. Falat, vakolatot kaparnak, ásót vesznek és gödröt ásnak, törmeléket elemeznek. Bocsánat! Elfelejtettem, hogy még mindezek előtt meggyőzik a helyi önkormányzatot vagy egyházi vezetőt, közösséget, hogy fontos, amit tesznek. Engedélyért könyörögnek.
Vajon az embert hány százalékban motiválja munkavégzésében a fizetség, a szakmai és a társadalmi elismerés? Az emberi és szakmai fejlődés... Engem mindezek egyben. Többségünk azonban elvárja, hogy a megfelelő munkakörülményeket a munkaadó megteremtse, miközben a régészek gyakran maguk kell megharcoljanak azért, hogy egy-egy helyszínen dolgozhassanak. Mert a társadalomban és közösségeink vezetőiben még nem rögzült eléggé, hogy minden felújítás, építkezés, csatornázás és egyéb beruházás jó alkalom arra is, hogy a régészek helytörténeti feltárásokat, kutatásokat végezzenek. Ha a szakember nem szemfüles, a munkálatot elvégzik anélkül, hogy ő megvizsgálhatta volna a helyszínt.
Talán ennek az is az egyik oka, hogy helytörténeti jelentőségén túl nem látjuk tisztán, hogy turisztikai szempontból is mennyire értékesek lehetnek ezek a feltárások. A vendéglátással foglalkozó felmérések egyértelműen mutatják, hogy programokkal lehet megnövelni a vendégéjszakák számát. Tessék, itt egy kihasználatlan lehetőség! Hargita megyei templomok és azok régészeti feltárása – lehetne az egyik egynapos autóbuszos kirándulás témája.
Pál Bíborka