Boldizsár Szabolcs több erdélyi zenekarban bizonyította már tudását és tehetségét, és a fuvolista pénteken 19 órától zeneszerzőként is bemutatkozik a csíkszeredai közönség előtt a Tenger 2015 című önálló koncertjével. A zeneírásról és korábbi munkáiról faggattuk. – Főállását tekintve zenetanárként dolgozik a gyergyó­szent­miklósi Vaskertes Általános Iskolában, a csíkszeredai közönség pedig több zenekar tagjaként ismeri önt: játszik a Mesehetes, az Inocsenyka és a Mercedes Blues Band bandákban is, sokan emlékeznek rá, hogy a Tündérground formációt is erősítette. Szokott erről az időszakról nosztalgiázni? – Nem nagyon, bár valóban meghatározó időszaka volt a zenei pályafutásomnak a Tündérground, Szakál Attilával például azóta is együtt zenélünk, és a többiekkel is tartjuk a kapcsolatot. A Tündérground egy felkapott, jól működő, főként tánczenét játszó zenekar volt, egy idő után azonban mindannyian váltani szerettünk volna, és más típusú zenékkel próbálkoztunk. – Az Inocsenykával és a Mercedes Blues Banddel is saját számokat játszanak, mondhatjuk tehát, hogy csapattagként már gyakorlott zeneszerző. Hogyan dolgoznak együtt? – A zenekarokban általában valakinek az alapötletét: zenei témáját vagy elkezdett dallamát szoktuk kibővíteni és egységes dallá formálni. Először improvizálunk és fejben próbáljuk összerakni az új dalt, amikor pedig végleges formát kezd ölteni, valamelyikünk lekottázza és papíron is rögzíti a zenét. A dalok egyébként folyamatosan változnak, alakulnak, egy ponton túl pedig elkezdenek önálló életet élni. – A Csíki Játékszín felkérésére megírta a Kakuk Marci című előadás zenéjét, ez volt az első saját szerzeménye, amellyel a közönség előtt bemutatkozott. Milyen, amikor egyedül komponál? Külön időt szakít és leül mondjuk egy zongora elé, vagy bárhol, bármikor eszébe juthat egy dallam? – Változó. A legfontosabb, hogy ha magamban, egyedül írok zenét, akkor szabad vagyok és a saját érzéseimbe merülök. Jártamban-keltemben fütyörészek, ilyenkor is születnek dalok, de otthon a zongora előtt vagy a fuvolával a kezemben is komponálok. Fontos a csend, és az, hogy legyen időm önmagamra, a bennem élő zenére koncentrálni. Arra törekszem, hogy olyan érzelmeket, hangulatokat tolmácsoljak az emberek felé, amelyeket azok is megértenek és megéreznek, akiknek nincs zenei képzettségük. – A Kakuk Marci zenéjét ehhez képest kötöttségekből kiindulva, a szöveghez és a rendező elképzeléseihez igazítva kellett megírja… – Sokat kísérleteztem, amíg rátaláltam arra a hangulatra, amire Parászka Miklós rendező is rábólintott. Ebben az esetben viszont érdekes módon az időbeli kötöttség nem akadályozott, sőt motivált: nem engedte, hogy elkalandozzam a feladattól, hiszen egy hónapom volt arra, hogy elkészüljön a több mint félórás zenei anyag. – Pénteken este újabb oldaláról ismerheti meg a közönség, első alkalommal mutatkozik be a Csíki Mozi előadótermében saját zenével. A Tenger 2015 koncerten milyen zenei anyagot hallhatunk? – Idén volt lehetőségem, hogy három hetet töltsek a Fekete-tenger partján. A tengerparti élet gyermekkorom óta meghatározó élmény számomra, gyakran jártam ott, szerettem időt tölteni a sós víz közelében. A koncert címe tehát tökéletesen jelzi, hogy a zenei anyag idén készült, és főként parti környezetben. A koncert nyitószáma például visszaadja a tenger nyugtató, átölelő, meleg hangulatát, a további repertoárban pedig olyan címek vannak, hogy Napozás, Sirályok, Hajók… – Hogyan készült a koncertre? – Fél éve fogalmazódott meg bennem a gondolat és az igény arra, hogy önálló koncerttel mutatkozzam be a közönség előtt. Vásároltam tehát egy basszusfuvolát és egy looper pedált, ami rögzíti a zenét és folyamatosan ismétli a dallamokat. Közben folyamatosan formálódtak bennem a dalok, amelyek nemcsak fuvolára íródtak, hiszen a ma esti koncerten a basszusgitáron kívül egy Korg delta nevű, a 70-es években készült szintetizátort, egy urdu nevű afrikai ütőhangszert és a klasszikus fuvolámat is megszólaltatom. Pál Bíborka