kevés felhő
szórványos felhőzet
Szüret
Ősszel érik, babám, a fekete szőlő… azt hiszem, nincs olyan olvasó, akinek ne lenne ismerős a dal, és aki bármiféle gondolkodás nélkül ne tudná folytatni a közismert szüreti nótát az óvodásoktól egészen a legidősebb generációkig. Valóban ősz van, és a szőlő is beérett, lehet szüretelni! Ilyenkor előkerülnek a gondosan tárolt és az év folyamán kiüresített korsók, kotyogók, őrlők és prések. Főleg falvakon van még most is nagy hagyománya a borkészítésnek, amely – valljuk be – kicsit olyan, mint a magyar narancs, kicsit más színű, kicsit savanyúbb, de a miénk. Emlékszem, gyermekkoromban nagytatám pincéjében én is gyakran segédkeztem e fontos munkánál, amely elég nagy felfordulással járt, de boldogan kóstoltuk a frissen préselt szőlő levét, és nyugtáztuk, hogy igen, valóba finom. Édesapám is készített bort, annak minden rendje s módja szerint, aztán az idő múlásával és a gyümölcslevek pasztörizálásával való tartósítás elterjedésével inkább a szőlőlékészítés mellett tettük le mi is, sok máshoz hasonlóan, a voksunkat. Ezt gyerekek, felnőttek egyaránt fogyaszthatták, és még a fejük sem fáj tőle másnap. Az ősz elengedhetetlen hozzátartozója volt a mulatság, a bálok, amikor a fiatalok időt és energiát nem kímélve megszervezték a szüreti bált, népviseletet öltöttek, táncot tanultak, szekérrel és lóháton bejárták a környéket, meghíva a járókelőket, hogy aztán este együtt mulassanak egy jót. Emlékszem a szüretibálok szervezése, az eseményre való készülés, az esti táncpróbák meghatározó élményei voltak tinikorom nyarainak. Szerencsés voltam, hiszen míg nagy falvakban csak egy alkalommal, egy bizonyos életkorban lehetnek csőszök a fiatalok, addig a mi kicsi falunkban, viszonylag kevés fiatal lévén, évről évre újrázhattunk. Szép példája volt ez a hagyományőrzésnek, és ma is az. Tavaly, mint minden másnak, ennek is vége szakadt egy csapásra, idén azonban bátrabbak voltak a közösségek, és a járvány szabályait betartva, ismét megszervezték a szüreti mulatságokat, ha a legtöbb esetben az esti bál el is maradt, de éltetve a hagyományt, nem engedve feledésbe merülni. Minap egyik ismerősöm posztolt fotót kislányáról a közösségi oldalon, aki mint ,,kezdő” csőszlány állt büszkén a csoportképen. Látványuk üde színfolt volt a szürke hétköznapokban, és a remény, hogy a nehéz idők után újra visszatérhetünk a megszokott életünkhöz.
Hadnagy Éva
.jpg)
