szórványos felhőzet
borús égbolt
tiszta égbolt
Szigorítás, de minek?
A minap jelent meg az Országos Turisztikai Szakhatóság (ANT) elnökének a 2015/221-es rendelete, amely révén módosította a turisztikai fogadóstruktúrák minősítési bizonylatai kibocsátására vonatkozó módszertani normákat. A mostani rendelet több új, illetve pontosító előírást is tartalmaz. Azok közül érdemesnek tartjuk utalni az egyikre: az agroturisztikai panziókat környezetszennyezési potenciális forrásoktól távol kell elhelyezni, olyan helyeken, ahol nincs semminemű kockázat a turisták egészsége vagy biztonsága szempontjából, s a létesítményt elfoglaló terület legalább 100 m2 x szobaszám kell hogy legyen. Amennyiben egy agroturisztikai panzió szobaszáma 6-nál kevesebb, akkor az azáltal elfoglalt terület nem lehet kisebb mint 500 m2. (A rendelet pontosítja azt is, hogy a terület fogalma alatt a beépített terület és az építmény körüli terület értendő.)
Bizonyára megvoltak a maga okai, érvei annak, hogy a hatóság ilyen módosításokat vezetett be. Látszólag minden rendben is lenne, de amint a hazai jogalkotásban és jogalkalmazásban már számtalanszor megmutatkozott, ez esetben is vannak igen „képlékeny” megfogalmazások. Mi értendő például és ki dönti azt el, hogy melyik az a hely, ahol nincs semminemű veszély egészségügyi és biztonsági szempontból a majdani agroturisztikai panzióba ellátogató vendégre nézve. A környezetvédelmi hatóságoknak eddig is beleegyezésüket kellett adniuk az ilyen jellegű létesítmények esetében az építkezési engedély kibocsátása tekintetében. Ha ez így igaz, márpedig így igaz, akkor hogyan kell értelmezni, mármint a jövőre nézve a „távolságot” a környezetvédelmi szempontból veszélyt jelentő forrásokat illetően?
Hecser Zoltán
.jpg)
 cm.jpg)