Bizonyára előfordult már, hogy egy idegen nyelvű filmet nézve úgy érezte, a szereplők szinte gépfegyverropogás-szerűen, elképesztő tempóban ontják magukból a szavakat. Hasonló benyomásunk támadhat egy új nyelv tanulásakor is, amikor azt halljuk, hogy az anyanyelvi beszélők sokkal gyorsabban formálják a mondatokat, mint ahogy azt az agyunk feldolgozza. A nyelvészek szerint nem feltétlenül a gyenge nyelvtudásunk miatt van, és nem is érzéki csalódás: egyes nyelvek valóban gyorsabbak, mint mások.

A Lyoni Egyetem kutatói néhány évvel ezelőtt hét különböző nyelvet vizsgáltak, megmérték, hány szótagot ejtenek ki a különböző anyanyelvűek egy másodperc alatt. Az abszolút sebességi versenyt a japán és a spanyol nyerte 7,84 és 7,82 szótag/másodperccel. Ezek után jött a francia (7,18), az olasz (6,99), az angol (6,19) és a német (5,97), míg a lista végén a mandarin (kínai) végzett, mindössze 5,18 szótaggal másodpercenként – írja az ifls­cience.com.

De a lassabb nyelvek hatékonysága semmivel sem elmaradottabb, a titok ugyanis az információ sűrűségében rejlik. A mandarinban egyetlen szótag – a tónusok miatt – rendkívül komplex jelentést hordozhat (olyan, mint egy tömörített .zip fájl). Ezzel szemben a japán vagy spanyol szótagok szerkezetileg egyszerűbbek, „könnyebbek”, így többet kell belőlük egymás után fűzni ugyanahhoz a gondolathoz.

Amikor a kutatók kiszámították a tényleges információáramlást is, lenyűgöző egyensúlyra bukkantak: a bűvös szám a 39 bit/másodperc, vagyis nyelvtől függetlenül a beszélők átlagosan pontosan ennyi információt közvetítenek másodpercenként. Ez a fix érték az emberi agy neurológiai korlátait tükrözi. A beszédértésért felelős agyterületek sávszélessége univerzális: a gyors nyelvek információtartalma hígabb, a lassúaké sűrűbb. Így kimondható, hogy a kulturális sokszínűség mögött a biológiai processzorunk mindannyiunknál azonos fordulatszámon pörög.