Szétszabdaltatott
Nem hiszem, hogy lenne olyan magyar ember e világon, aki ne gondolna fájdalommal 1920. június 4-re. A napra, amikor Magyarország gyakorlatilag önmagával határos lett, a napra, amikor egy ország területének kétharmadát, lakosságának felét vesztette el. Mindezt többek között azért, mert valakire rá kellett húzni a vizes lepedőt.
Az első világháborút követően a győztes hatalmak Magyarországot tették felelőssé a nagy világégés kirobbantásáért és az azzal járó majdnem összes veszteségért, az országot gyakorlatilag feldarabolták. Az antant céljai között a világháborút követően Németország meggyengítése és a soknemzetiségű nagyhatalmak egységének megtörése volt. A trianoni kényszerszerződés következményeképp alakult meg több kis multinacionális állam, mint például a mai Románia, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, vagy az addig sohasem létező Csehszlovákia.
A trianoni békeparancs után megalakult multinacionális államokban létfontosságúvá vált a magyarok asszimilálása, illetve a nemzeti többség betelepítésével a magyar lakossági arány csökkentése. Így lett majdnem teljes egészében szlovák város Pozsonyból, Kassából, Nyitrából, román többségű város Szatmárnémetiből, Kolozsvárból, Nagyváradból, többségében ukránok lakta város Ungvárból és Munkácsból, és kerültek kisebbségbe a magyarok Újvidéken és Szabadkán.
Székelyföld helyzete valamivel jobb a fentebb említett településekénél. Ugyan itt is érezhető volt a betelepítés, amellyel hígítani kívánták a magyar lakosság arányát, de szerencsére ez nem sikerült túl jól a kommunista rezsimnek. Csík-, Udvarhely- és Háromszék majdnem minden településén még mindig túlnyomóan többségben laknak magyar anyanyelvűek, habár mostanában a gazdasági népvándorlás nagyobb gondot okoz a lakosság arányának elmozdulásában, mint a kommunisták által elkezdett más nemzetiségűek betelepítése. Száz éve immár, hogy június 4. gyásznap a magyarság számára, de ezen a napon azt is bizonyítanunk kell, hogy nemzetünk határoktól függően összetartozik.
Kopacz Gyula