borús égbolt
Szerzett és támadott jogok
Szusszanásnyi idő még maradt: az Alkotmánybíróság október 16-ra napolta tegnap a közigazgatási törvénykönyv elfogadása után benyújtott óvások tárgyalását. Köztük azt is, amelyet Klaus Johannis borított a nyakunkba, szerzett jogaink veszélybe sodrásával.
Az Alkotmánybíróság tehát halasztott. Az oktatási minisztérium viszont bólintott egy akkorát, amekkorával a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem bekebelezte a szintén vásárhelyi Petru Maior Egyetemet. Ugyancsak tegnap pedig kinevezték a Hargita megyében már „bizonyított”, magyarellenességéről (is) ismert Mircea Dușát Maros megye prefektusává. Egymástól független események, döntések, de közös bennük, hogy ránk nézve nem sok jóval kecsegtetnek.
Egyes meglátások szerint a MOGYE magyar tagozatának akár jót is hozhat az említett változás, bár túl nagy a felháborodás ahhoz, hogy ez a bizonyos jó megvalósulhasson. Dușa magas szintű jelenléte pedig nemcsak a MOGYE ügyében teszi még aggasztóbbá a helyzetet, hanem Maros megye teljes székely szegletében is.
Szerzett jogaink fölött egyre nehezebb bábáskodni. Az RMDSZ ehhez egyedül kevés, az USR-ben van fantázia, de nincs erő, Johannisra pedig – aki kisebbségiként óriási változásokat hozhatott volna – nem számíthatunk, sőt úgy tűnik, ő lett az első számú ellenségünk.
Végre minden jel szerint megbukik Liviu Dragnea, de ezzel együtt félő, hogy így az RMDSZ is veszít a súlyából, mert egy „zsarolható” ember könnyen tesz lépéseket akár olyan népszerűtlen területeken is, mint amilyen a kisebbségvédelem. Csak remélni tudom, hogy a korrupciós ügyeit cipelő PSD-s pártelnök esetleges visszaléptetése nem hoz magával majd egy újabb vásárhelyi katolikus iskolás cirkuszt.
A fő nemzetiségi hadszíntér tehát Marosvásárhely, de Hargita megyében sem lehet nyugtunk. Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának épületéről múlt hétvégén lekerült a Városháza felirat. Ugyanúgy, ahogy számos falusi polgármesteri hivatal homlokzatáról is korábban a Községháza felirat, vagy székely zászlók egész sora – még közterekről is. Állítólag Csíkszereda terelőútját is azért nem lehetett használni tegnapig – annak ellenére, hogy elkészült –, mert kétnyelvű táblákat helyeztek ki.
Aggasztó, hogy ennyire nehezen megy a románságnak az elfogadásunk. A fejlett országokban Johannis a korrupcióellenes harc nagykövete, de még ő is ellenünk és saját nemzete ellen szól és tesz. Victor Ponta öt évvel ezelőtt Csíkszeredában, az RMDSZ kongresszusán álszentül elhebegte, hogy a zászlóhajhászás véget ér, csak a törvényt kell megfelelően módosítani. De az eltelt öt év alatt azt a drágalátos törvényt nem sikerült módosítani. Ez világosan mutatja, hogy a románság körében nincs erre valós politikai akarat.
Az egyetlen utunk talán az, ha a civilekkel meg tudjuk értetni magunkat. Vannak szervezetek, amelyek kiálltak értünk, de sokkal nagyobb támogatásra van szükségünk. Keressünk kapcsolódási pontokat, kerüljük a kirekesztést, magánszemélyekként, civilekként pedig mutassunk példát és terjesszük az erdélyi magyarok jó hírét a románság körében! Október 16-ig ezzel nem érünk el semmit, de hosszú távon másban nem bízhatunk. Egyetlen dolgot viszont ne engedjünk meg sose magunknak: a megalkuvást. Sem a civil életben, sem pedig a politikaiban. Legyen elég a Dragneákkal való együttműködésekből!
Kovács Hont Imre
.jpg)
