Székely humor: Arra kell ügyelni, hogy a szó ne passzoljon, mert annál csúfabb sincs, mint amikor egy közösségben egyetértés van. Egy másik szerint dicsérik a rosszul játszó zenekart: tisztességes banda, nem játszik össze. Az igazság az, hogy nem vagyunk valamire való összetartó népség, hacsak nem a szabadságunk forog kockán. Ilyenkor példás összetartásról tudunk, amelyet sok külföldi is méltatott vagy megirigyelt. De lássuk a hétköznapokat! Köszönjön előre, hisz egy hónappal fiatalabb, vagy ötven lejjel kisebb a fizetése. A tömbház közköltséges táblázatán nem a saját, hanem a lakótársak adatait tanulmányozza, nem átallja még bele is javítani. Egy közeli falu lakója feljelenti a malomiparban dolgozó szomszédját, aki lapos tarisznyával megy reggel munkába és degesszel jön haza mindennap. Nem valószínű, hogy az igazságérzet, inkább az irigység a ludas. Mesélik, hogy a rendőrségen szinte mindennap érkezik a feljelentés, amelyben az egyik szomszéd nevetséges vádakat hoz fel a másik ellen, kabaréba illő kirohanásokkal, amelyekkel saját magáról állít ki bizonyítványt, ő, a büszke székely, a román rendőr előtt. Olyan nincs, hogy valami törvény, intézkedés, utasítás, műsor vagy akármi mindenkinek maradéktalanul tetsszen, civilizáció, intelligencia kérdése elfogadni, ami a többségnek jó. Egyeseknek soha semmi nem tetszik, ami a közösség érdeke lenne. Töredelmesen bevallom, nekem sem tetszik, amikor a tévében megjelenik egy alak, fordított sapkával a fején, orrán napszemüveg, az elmaradhatatlan fülbevaló, keze-lába teletetoválva, neve alatt, hogy énekes, dalszerző. Elmeséli, hogy társaival „csinálják” a koncertet, aztán dalra fakad: „meg akarok halni, kockacukor”, vagy Zsolti, a béka és ezt 20-30-szor ismétli, közben egy helyben ugrál. Se dallam, se szöveg, de a közönsége ünnepli, vele együtt ugrándozik, akkor én mit mondjak? Pilinszky Jánost idézném: „Információs áradatban élünk, mindenki beszél, és senki sem hallgatja meg a másikat”. Azóta már nem is beszélünk: kommunikálunk, kérem szépen. Víkendkor „élősót” nézünk a tévében, és oké. Bárhová nézel, mindenhol angol feliratokat látsz, amit nemhogy az oltyán paraszt, de a székely sem ért. Nem baj! A falakat telemázolják, az sem baj, hisz Amerikában is így van, nem szúrja a szemét senkinek. A Rebreanu iskola kapubejárata mellett évek óta áll a tábla, felül TŰZCSAP, alul HIDRANT felirattal. Az oda járó tanárok, diákok szemét nem szúrja. Az ő műveltségi szintjük meghaladja az efféle szamárságokat. Akinek pedig szúrja, az valószínűleg nem járt a Rebreanuban. Jézus Krisztus is szeretetre tanított, a tízparancsolat szerint is „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”. Milyen vallás az, amely a gyűlöletet szítja? Ha már kereszténynek születtünk, meg kellene gondoljuk. Akinek a belsejében gyűlölet honol, az a keresztény műveltség szempontjából nem jöhet számításba, lehet akármilyen nemzetiségű. Kopacz Zoltán, Csíkszereda