A fiatalok körében elterjedt nézet, miszerint itthon nem érdemes hosszú távon tervezni és minél hamarabb külföldön kell megélhetést keresni. Ezzel kapcsolatban kerestünk fel különböző szakterületekben tevékenykedő fiatalokat, akik úgy döntöttek: itthon kívánnak boldogulni. Az alábbi interjúban Fazakas Gyopár beszél itthon maradásról, no meg arról, hogy amellett, hogy szebbé varázsolja sminkjeivel a hölgyeket, különböző dekorációs kiegészítőket is készít Csíkszeredában. − Bemutatkoznál? Hol születtél, mikortól tervezted el, hogy a szépségiparban helyezkednél el, illetve dekorációkkal szeretnél tevékenykedni? Miért ezt a szakmát választottad? − Csíkszeredában születtem, itt is töltöttem az iskolás éveimet, a Nagy István Művészeti Középiskola képzőművészeti szakán, így már kiskorom óta a művészet és a kreativitás töltötte be a mindennapjaim. Az iskola után egy kis betekintést nyertem a divat világába Budapesten mint stylist tanuló, már ott is én kellett a vizsgamunkáimban a modell lányokat sminkelnem, előkészítenem. Mindig is kreatív munkát képzeltem el magamnak, így az első adandó alkalommal el is végeztem egy sminktanfolyamot, és lassan kezdtem kitaposni a saját utamat. Imádom a szép, ízléses, dekoratív dolgokat. Egy gyerekkori barátnőmmel nagyon egy rugóra járt az eszünk, egyet akartunk, és belevágtunk dekorációk készítésébe. Először csak adventi koszorúkat készítettünk, aztán valami még csodálatosabbat akartunk alkotni, és sorra jöttek az újabbnál újabb ötletek. − Mióta dolgozol ebben a szakmában, és honnan jött az ötlet, hogy dekorációkat készíts? Esetleg dolgoztál már külföldön?  − A sminkeléssel három éve foglalkozom töretlenül, imádom csinálni. A dekorációknak idén lesz két éve, hogy hozzáláttunk, és szintén szenvedéllyel, szeretettel, örömmel alkotunk. Régebb nagy terveim voltak, mint például az, hogy Ázsiában szerencsét próbáljak, de az élet úgy hozta, hogy nem tehettem meg. Viszont lehet, hogy túl nagy falat lett volna számomra. Így nem is jött más döntés, csak az itthon maradás. Úgy éreztem, hogyha itthon megállom a helyem, akkor az már félsiker számomra. − Gondolkodtál azon, hogy külföldön próbálj szerencsét, és ott kamatoztasd a tudásod, kreativitásod? − Mindig nagy álmodozó voltam, de ott volt bennem az a kérdés, hogy mi lesz, ha… Minden döntést sokszor átgondolok, és minden lehetséges következményt számba veszek. Ezért megfordult párszor a fejemben, hogy külföldre menjek, de nem volt elég merszem, és most már ez így is van jól. − Véleményed szerint melyek az itthon maradás, illetve a külföldi munkavállalás előnyei és hátrányai? − Én nagyon honvágyas, régimódi embernek tartom magam. Nagyon szeretek utazni, látni, érezni más országokat, de ahogyan a mondás is tartja: mindenhol jó, de a legjobb otthon. Persze azért van nehéz oldala is az itthon maradásnak, de sehol sem könnyű. Nagyon sok akadályba ütköznek a fiatalok, ahogyan én is. Nem kapunk munkalehetőséget sok helyen, csak ha tapasztalattal rendelkezünk. De felmerül a kérdés, hogyha mindenhová tapasztalat kell abban a bizonyos szakmában, ahhoz, hogy el tudj helyezkedni, akkor mikor és hol kapunk esélyt arra, hogy ezeknek a tapasztalatoknak a birtokába jussunk? Ezért is próbáltam meg saját magam kialakítani azt az utat, amit tényleg szeretek. − Miért döntöttél amellett, hogy itthon szeretnéd folytatni az életed és itt találni megélhetést magadnak? − Szeretek itthon lenni, szeretem a várost, a családomat, többek között ezek a szempontok voltak előttem, ahhoz, hogy itthon maradjak. Voltak fellángolások, szerettem volna más országokban szerencsét próbálni, de azok csak tinédzserkori álmok voltak, ma már beérem egy rövid kirándulással is. − Mi az a motiváció, amiből erőt merítesz nap mint nap? − Az emberek motiválnak, hiszen nekik próbálok, próbálunk valami maradandót alkotni. Semmivel sem ér fel az az érzés, amikor egy sminkkel vagy egy csodás virágdobozzal örömet szerezhetek, szerezhetünk. − Melyek a jövőbeni terveid? Hol látod magad tíz év múlva?  − Rengeteg tervem, tervünk van, de az első és legfontosabb, hogy kitartsunk, és mindig valami friss, új dologgal előálljunk. Nem beállni a sorba, hanem valami mást alkotni, ami szép és dekoratív, de ugyanakkor természetes és elegáns.