erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
tiszta égbolt
Szelet a médiatortából
Az erdélyi magyarok médiafogyasztási szokásairól hozott nyilvánosságra átfogó és reprezentatív felmérést a napokban a kolozsvári székhelyű, de a kormány hatáskörébe tartozó és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala irányítása alatt álló Nemzeti Kisebbségkutató Intézet. A friss, szeptember–október folyamán készült kutatás két fiatal, de szakmai berkekben tisztelt és a szélesebb közönség által is ismert szociológus, Kiss Tamás és Barna Gergő munkája, amelyhez jelentős értéktöbbletet rendel hozzá az, hogy 2007-ben már készült ilyen munka, így a mostani kutatás eredményeit párba lehet állítani az akkori adatokkal. A felmérés – amelyet röviden lapunkban már ismertettünk – három nagy kategóriában, a televíziózás, a rádióhallgatás és az írott és elektronikus sajtó területén vizsgálja, hogyan viszonyulnak ezekhez a médiumokhoz az Erdélyben – itt hangsúlyosabban a Székelyföldön és a Partiumban élő – magyarok. Miközben a felmérés részeredményei esetenként igen elgondolkodtatók, a legfontosabb megállapításokban nyilván nem okoz meglepetést: az erdélyi magyarok számára az elsődleges információs, szórakozási, művelődési, kikapcsolódási stb. – de ez véletlenszerű sorrend – forrás a televízió, és a nézői preferenciák a magyarországi adókat tüntetik ki. Míg a 2007-es felmérésben ezek sorát még a Duna Televízió vezette, mára ez változott: az általunk legkedveltebb csatorna az RTL Klub, majd a Duna tévé és a TV2. Román nyelvű televízióadó csak a negyedik helyen jelenik meg, és az a PRO TV – ezt az adót tartják viszont az erdélyi magyarok a legfontosabb tájékozódási forrásuknak. A többi román adó nem igazán tudja felkelteni az érdeklődésünket, a közszolgálati televízió (TVR) népszerűsége egyértelműen lejtmenetben van, és azzal együtt a Román Televízió magyar nyelvű adása is. Rádiót főleg autóban hallgatunk, inkább azért, hogy szóljon valami zene, de azért többek követik figyelemmel az adókat az országos és erdélyi közélettel kapcsolatos hírek miatt is. A hazai magyar nyelvű nyomtatott sajtó terén a helyi, regionális lapok olvasottsága viszonylag – most maradjunk ennél a képlékeny viszonyítási pontnál – erős, igaz, nem helyi vagy regionális lapok jószerével nincsenek is, pontosabban alig vannak.
Egy egész sor egyéb figyelemre méltó adat közül kitűnik a következő: a megkérdezettek 76 százaléka tájékozódik a televízióból, 43 százalékuk a rádióból, 36 százalékuk az írott sajtóból és 27 százalékuk az internetről. És itt most egyelőre köszönjünk el a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet felmérésétől. Feltételezhetjük, hogy az erdélyi magyarok médiafogyasztási szokásai – nyilván a nyelvi preferenciáktól eltekintve – nem különböznek jelentősen a többi romániai polgár médiafogyasztási szokásaitól. Vagyis a legutóbbi adatsor – más médiumokkal – esetükben is érvényes, legtöbbjük tévéből tájékozódik, kevesebben a rádióból, annál is kevesebben az írott sajtóból stb. És itt felmerül a kérdés: ha ez igaz, milyen képet közvetítenek számukra az erdélyi magyarokról a román médiumok? Amire zsigerből is lehet válaszolni, hogy egyoldalút, esetleg szándékoltan rosszindulatút. De ez nem teljesen igaz. A valóság súlyosan lehangolóbb: semmilyent. A román országos – közszolgálati vagy kereskedelmi – média egyértelműen fejezi ki, hogy számára minden, ami az erdélyi magyarokkal kapcsolatos, csak extrém esetekben lehet téma, azaz ha az eseményeknek egyértelmű, a nézettségi mutatókat a plafonon átküldő hírértéke van: természeti csapás, vagy ha ilyen épp nincs, legalább terrorizmusgyanús. A hazai magyar politikai alakulatok, intézmények, szervezetek, kezdeményezések, programok, manifesztációk és emberek semmilyen nyomot sem hagynak az országos sajtóban. Nyilván nem valami „alanyi jogon” történő helykérésről beszélek – de a tényt, annak fényében, hogy a tartalomgyártásban egymással versengő médiatermékek egyike sem lát potenciált ebben, nehéz valamiféle szándékosság, legalábbis valamilyen téves beidegződés feltételezése nélkül látni. Az országos médiatortából Románia legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbségének nincs semekkora szelete. Szerepe legfeljebb a mosogatóé. Akiről a díszes társaság tagjai tudják ugyan, hogy létezik, valahol a konyhában biztos csinál is valamit. De szerencsére nem kell találkozni vele.
Burus János Botond
.jpg)
