[caption id="attachment_121891" align="aligncenter" width="1876"] Vendégbarát létesítmény a Kommandó Camp                                                                                       Fotó: Vajda György[/caption] Sokáig azt hittem, Kommandó csupán a regényekben létezik. Egészen a múlt hétvégéig, amikor személyesen is meggyőződhettem arról, hogy nem csak kitalálta valaki. A kommandói ifjúsági tábor adott ugyanis otthont a székelyföldi magyar lapok hagyományos éves találkozójának. A Hargita Népe is képviseltette magát a hétvégi eseményen. Kommandóra eljutni sem egyszerű. Pedig alig tizennyolc kilométerre található Kovásznától. Igen ám, de az útszakasz nem aszfaltozott, így csak lassan, araszolva lehet haladni rajta személygépkocsival. Az út szinte végig sűrű erdőn halad keresztül, civilizációnak nyoma sincs. Leszámítva az egykori kisvasút sínpárját, amely néha elő-előbukkan az út szélén. Az embernek olyan érzése támad, mintha soha nem akarna véget érni az utazás. Cserében persze kárpótol az esztétikai szempontból feltétlenül reprezentatív, vadregényes táj látványa. Péntek délután érkeztünk meg a tett helyszínére. Egy a tábor Az ifjúsági tábor látványa sem volt utolsó. Ami külön kellemes meglepetés volt, hogy az egész napos esőzések ellenére nem volt sár, olyan jól lekavicsozták a tábor udvarát. Ha a Kommandóra vezető út le lenne aszfaltozva, valószínűleg nekünk már nem jutott volna hely, mert ellepték volna a turisták. A táborban ugyanis civilizált körülmények uralkodnak. Két-három ágyas szobák fogadtak bennünket, valamennyi külön fürdőszobával rendelkezett. Ráadásul hűtőszekrénnyel is el vannak látva a szálláshelyek. Valamennyi épületszárnyban akad egy. Konyha is van persze, meg nappali. Ezenkívül tágas konferenciaterem és szabadtéri fedett terasz is rendelkezésünkre állt a közösségi, szakmai rendezvényekre. Mert természetesen nemcsak kirándulni mentünk, hanem a szakma ügyes-bajos kérdéseiről is eszmét cseréltünk. A szakmai jellegű programok között könyvbemutatók is voltak. Például a Gúnyhatár, Léphaft-karikatúrák körülírva című kötetet mutatták be a kollégák. A Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete gondozásában megjelent könyv Léphaft Pál vajdasági karikaturista 52 rajzát tartalmazta, amelyek köré tíz különböző országban élő magyar újságíró írt jegyzeteket. Tartalmas programok Az eredeti programtervünk a Lakóca-hegycsúcs megmászását írta elő, de a kedvezőtlen időjárás ezt nem tette lehetővé. Igaz, a túrabakanccsal fel nem szerelt kollégák nem bánkódtak emiatt túlzottan. Kisebb gyalogtúra így is akadt. Kommandót jártuk körül. A szájtátva tájat bámuláshoz ez is tökéletesen megfelelt. Túl a természet szépségein akadt más látnivaló is. Például a kommandói falumúzeum. De ámulatba ejtő, hamisítatlan rejtői helyszínnek bizonyult az egykori vasútállomás és környéke. Régi rozsdás mozdonyok, vasúti kocsik látványa emlékeztetett arra, hogy régen ipari mennyiségben termelték ki a fát a környéken. A régi állomás épületében pedig vendéglő működik, ahol jóízűen lehet ebédelni, mert finomakat főznek. A rejtői hatást csak fokozta a vendéglő fedett terasza, amit egy régi vasúti kocsiból alakítottak ki. Igazán stílszerű volt. Noha a lakócai túra elmaradt, megvolt ennek az az előnye, hogy hamarabb visszatértünk a táborba, és nem is voltunk annyira fáradtak, hogy egy kis foci meg egy kevés kosárlabdázás ne fért volna bele. A tábor mellett ugyanis sportpálya is van. Ráadásul nem beton, ahogy elsőre tűnt, hanem kellemesen puha műanyag borítású. Azonnal kitört rajta a labdarúgás. Lapunk munkatársai az előkelő második helyezést elérő csapatban játszottak, míg az ellenfél csapatában játszó újságíró-kollégák csupán az utolsó előtti helyet tudták megszerezni. A nap végén a rendezvényteremben még biliárdozni is volt módunk Opra-Béni Béla iskolaigazgató helytörténeti fejtágító előadását követően. Akik úgy érezték, hogy az egész napos programsorozat végére kimerültek, meleg vizes dézsában pihenhették ki a nap fáradalmait. Vasárnap reggel az izomláz – ami a tartalmas programsorozat velejárója volt – végleg meggyőzött: Kommandó igenis létezik!

Kiss Előd-Gergely