A múlt században készült fotográfiák valóban letűnt, „felfordult” korokba visznek vissza. Balázs Ödön fotóművész, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársa bő két évtizede van a pályán. Ez idő alatt mindvégig a valóság ábrázolása, a változó és letűnő világ, a pillanat megragadása foglalkoztatta. Felsorolni is nehéz, hogy hány országba, hány kiállításra jutottak el a munkái. Annyi biztos, hogy a szárazföldi Európában, Nagy-Britanniában, Kanadában és az Egyesült Államokban is sok helyen ismerik és díjazzák műveit. Pár hete épp Edinburgh-ben mutatkozott be több társával közösen. Ezek a képek tulajdonképpen kutatómunkája során kerültek a látóterébe, amikor egy-egy tematikus táborra készült, illetve amikor különböző albumokhoz, népművészeti rendezvényekhez szerkesztett kiadványokat, katalógusokat. Egy kicsit egy másfél évszázaddal későbbi Orbán Balázs szemével kutatva gyűjtötte és dolgozta fel ezeket az értékeket. Vannak ismert gyűjteményekből álló darabok – Székely Nemzeti Múzeum, Kriza János Néprajzi Társaság, Azopan, Fortepan –, de gyakran magángyűjtőktől, családi albumokból kerültek hozzá felvételek, amelyeket művészi igénnyel korrigált, javított fel és hozott nagyjából minőségileg egyazon szintre, hogy kinagyítva helyezze most elénk a kiállítás falain. „A fényképezés ténye régen minden esetben kiemelkedő jelentőségű volt – írja P. Buzogány Árpád a kiállításhoz mellékelt ismertetőben –, ez még a képeken szereplő emberek magatartásából is megállapítható. Talán ennyi, amennyit a fotográfusok a dokumentum értékéhez hozzátehettek: ma is láthatjuk, hogyan viszonyultak ehhez a nagy pillanathoz. Számunkra inkább azért érdekes, mert ez a magatartás, ez a hozzáállás rég eltűnt a ma emberéből.” És ami még fontos: ismerősöket ugyan nem fedezhetünk fel, mert rég porladó elődök szerepelhetnek a felvételeken, de a mozdulataik, a ruházatuk, az őket körülvevő tárgyak, az épületek, a természeti környezet mind-mind ismerősek lehetnek. Hogy felfedezzük-e az ábrázolt székelyföldiek közt elődeinket, az is bekövetkezhet, mint ahogyan e sorok írója is rábukkant anyai nagyapja alakjára egy 1942-ben készült felvételen. A kiállítás két héten át tekinthető meg a székelyudvarhelyi művelődési ház koncerttermében.

Simó Márton