Sokszor a legnagyobb magyarként emlegetett államférfinak irodalmi, gazdasági, politikai munkásságán kívül igencsak jelentősek a magyar nyelv fejlesztésére, kiművelésére tett lépései is. 1791. szeptember 21-én született Bécsben, apja a múzeum- és könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc, anyja gróf Festetics Júlia. A 225. születési évforduló alkalmából a magyar nyelv védelmezőjére emlékezünk az alábbiakban. Benedek Elek Széchenyi életrajzát így kezdi Nagy magyarok élete című könyvében: „Az 1825-iki országgyűlést örök időkre emlékezetessé tette egy fenséges szép jelenet. Az elárvult magyar nyelv ügyét vitatták a tekintetes rendek, midőn egyszerre felállott egy huszártiszt, s a mindenféle indítványokat eltemette egy nagyszerű ajánlattal: egy magyar tudóstársaság alapítására birtokainak évi jövedelmét, 60 ezer forintot ajánlva föl. A huszártiszt Széchenyi István gróf volt, Széchényi Ferencnek, a Nemzeti Múzeum alapítójának fia.” A jobbágyfelszabadítást szorgalmazó báró Wesselényi Miklós így emlékezett az országgyűlési jelenetre: „Erre az én Széchenyim felállott s deklarálta, hogy a nemzetiségért bármit is tenni kész, azért a nemzetiség és nyelv terjesztése és pallérozása szent céljaira ezennel ajánlja s adja egy esztendei minden jószágának egész jövedelmét […].” Írásaiban Széchenyi István nagy örömmel terjesztette az idegen helyébe került magyar szavakat. Az udvarias megszólításra ő kezdte el az ön használatát a maga helyett, mert úgy vélte, hogy a magának rokonértelmű párja az ön, ugyanis a magaszeretet, magahitt, magadicsérés ugyanaz, mint az önszeretet, önhitt, öndicséret. Széchenyi használta először például a bizottság, gépész, javaslat, vonat stb. szavakat, a Budapest nevet is ő alkotta és használta legelőször, évtizedekkel a két város: Pest és Buda egyesülése előtt. A művelt közönség által ismert Hitelben így vall a nemzet és nyelv elválaszthatatlanságáról: „Az egészséges nemzetiségnek pedig egy fő kísérője a nemzeti nyelv, mert míg az fennmarad, a nemzet él, de ha az egyszer elnémul, akkor gyászfűzt terem a hon, mely a voltakért szomorúan eregeti földre csüggedt lombjait.” Figyelmes olvasóink bizonyára észrevették, hogy az eddig mondottakban Széchenyi és Széchényi írásmód látható. István vezetéknevében a két é hang kiejtése ellenére is írásban elhagyjuk a második ékezetet, mert a szabály értelmében ragaszkodunk az anyakönyvezett formához. Egyébként Széchenyi formában írjuk a család más, kevésbé ismert tagjainak nevét is, kivétel csupán István apjának, a könyvtár- és múzeumalapító nevének írása, ugyanis az ő nevében mindkét ékezetet kitesszük, mert ő mindig Széchényi formában írta nevét. Tehát: Széchényi Könyvtár, de Széchenyi Lánchíd. Mindkét írásmód ejtett változata azért szécsényi, mert a családnév a Nógrád megyei Szécsény településnévből ered (ott volt a családi birtok). Olykor jeles színészektől, rádió- és tévébemondóktól is hallani lehet a téves szécsenyi ejtésmódot. Ez ne bizonytalanítson el bennünket. Az írásmódtól függetlenül a helyes ejtésmód mindig szécsényi. Erről se feledkezzünk meg a kegyelet perceiben a születési évforduló rendezvényein. Komoróczy György [caption id="attachment_36353" align="aligncenter" width="918"] Josef Kriehuber: Széchenyi István portréja,
litográfia (1840)[/caption]