Tavaly márciusban szerveztek először restaurálási műhelymunkát a Csíki Székely Múzeumban Mara Zsuzsa festményrestaurátor kezdeményezésére, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. Az akkori rendezvény olyannyira eredményesnek bizonyult, hogy idén november 20–24. között megszervezték ennek második kiadását. A workshop közben Mara Zsuzsával beszélgettünk.

A festményrestaurátor beszámolt arról, hogy az ötnapos műhelymunka célja a szakemberek tapasztalatcseréje, a tudásuk és a különböző technikák összevetése, a kapcsolatok szorosabbra fűzése, a műtárgyakon való közös munka. Mint mondta, pozitív számukra, hogy ha egy-egy tárgy restaurálása során felmerülnek etikai vagy esztétikai kérdések, közösen meg tudják vitatni. Az idei találkozón összesen tíz restaurátor vesz részt, hazai múzeumok és más intézmények szakemberei. Három személy érkezett a Maros Megyei Múzeumból, ketten a jászvásári George Enescu Képzőművészeti Egyetem restaurátor tanszékéről, a Temesvári Szépművészeti Múzeumból, a Bukovinai Nemzeti Múzeumból és a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumból pedig egy-egy szakember, illetve egy, az eseménynek otthont adó Csíki Székely Múzeumtól.

Az idei restaurátori műhelymunka fő témája a festészet, ezen belül olaj vászonképet és fa táblaképet, valamint festett néprajzi tárgy restaurálását tűzték ki célul. A csíkszeredai múzeum képzőművészeti és néprajzi gyűjteményéből négy tárgyat választottak ki, e reprezentatív műtárgyak állagmegóvásán dolgoznak csoportosan a nemzetközileg is elismert, kiváló szakemberek. A műtárgyak dokumentálása, a festéstechnikai vizsgálatok, a megfelelő vegyszerek és anyagok kiválasztása mind a szakemberek közti tapasztalatcsere fontos részei. 

A munkák válogatásakor igyekeztek prioritásnak tekinteni a Petőfi-emlékévet, noha a Csíki Székely Múzeum elsődlegesen Nagy Imre munkásságát őrzi, osztotta meg Mara Zsuzsa. Ennek ellenére Csíkszéket is érintette az 1848-as szabadságharc, mind a városhoz, mind a Mikó-várhoz köthetők események. A Mikó-vár ugyanis 1764-tól 1849-ig a székely gyalogezred táborkarának székhelye volt, Bem tábornok Gál Sándort nevezte ki a székelyföldi csapatok főparancsnokává, akinek akkori főhadiszállása a Mikó-várban volt. Így a kiválasztott munkák között szerepel Bem apó portréja: Sikó Miklós által készített olajfestmény a 19. század végéről. Emellett dolgoznak még egy huszadik századi Nagy Imre olajfestményen, ez a Furulyázó férfi című kép, és egy 1775-ös, Csíkszentimréről származó festett fa iratos ládikán is. A negyedik egy erdélyi ikonosztázból származó, Jézust ábrázoló táblakép, amely a 18. században készült, és azért választották ki, mert a román vidékről származó szakemberek otthonosan mozognak ezeknek a tárgyaknak a restaurálásában.

– Ez nagyon hasznos, számunkra építő jellegű munkafolyamat, ugyanis egymásnak is tudunk tanácsokat, útmutatást vagy megerősítést adni, hogy milyen irányt lenne érdemes követni a munkánk során. Jó, hogy a különböző területekre szakosodott kollegák most hasznosítani tudják korábbi tapasztalataikat, így kevesebbet kell kísérleteznünk

– emelte ki.

Kérdésünkre a Csíki Székely Múzeum festményrestaurátora elmondta: a műhelymunka lejárta után dokumentálni fogják az elvégzett munkát, igyekeznek a tárgyakat kiállítható állapotba hozni, de a tisztítások és esztétikai kiegészítések, az elkezdett restaurálás befejezése az ő feladata lesz. Mara Zsuzsa hozzátette: bízik benne, hogy ha a jövőben felújítják a múzeum restaurátori kiállítását, minden helyrehozott tárgy megtekinthető lesz. A kiválasztott munkákon egyszerre több szakember is dolgozhat, ugyanis a restauráláson belül is mindenki szakosodik valamilyen területre, tudtuk meg. A munkákat is ennek megfelelően válogatták.

A restaurálási műhelymunka, a műtárgyakkal kapcsolatos kérdések megvitatása a múzeumban zajlik mindennap reggel 9 és délután 6 óra között. A napi program igény szerint kiegészül szakmai látogatásokkal, esettanulmányok megbeszélésével, a múzeum kiállításainak, valamint raktárainak körbejárásával és Petőfi Sándorra emlékezve koszorút is elhelyeznek a Vár téren felállított szobornál.