erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
Rend a lelke
Amikor ez az írás megjelenik, még javában tart az ünnep előtti hajcihő. Mit veszünk, de mit eszünk? Ez itt a kérdés, és eszünk vesztve igyekszünk, hogy áldott legyen az ünnep idén is. Szeretni egyelőre nincs időnk, majd, ha mindennek rend lett a lelke. Szentestén majd békét sugárzunk, boldogan koccintunk és áhítattal zengjük, hogy idén is megszületett a kisjézus és eljövend hozzánk újra a mennyből az angyal. No, de addig még áll a bál, teljében a seprűbajnokság! A ház felforgatva pincétől padlásig. Tíz körömmel esünk neki az ablaknak, irtjuk a jégvirágot, nem számít, ha holnap újrasarjad, mi akkor is decemberi kis kertészek. Ádázul kergetjük egyik sarokból a másikba a riadt gyermekeket, fenyőfáért életünk párját, este pedig a bevásárlólistával kezünkben zuhanunk az ágyba, párnák közt halni meg. Nem, nem kell segítség, te csak aludj nyugodtan, kis Balázs, megoldjuk mi magunk a szeretet nevében, erős nők vagyunk, minket ne sajnáljatok! Másnap még elszántabban rohangálunk fel s alá, beesünk a boltba, onnan a lakásba. Nincs kegyelem a csempébe kapaszkodó vízkőnek, sem az ágy alatt békésen szundikáló, testes kandúrokká hízott porcicáknak. A nagy igyekezet feledteti a tériszonyt: akrobatákat megszégyenítő mutatvánnyal kápráztatjuk el családunkat. Asztalra mászunk, ingatag hokedlin egyensúlyozva szedegetjük a pókhálót, sikáljuk a szekrények tetejét, poroljuk a csillárt, közben mártírarccal tekintünk alá a testi épségünkért aggódó famíliára, akik, feladva minden reményt, a gravitációról próbálnak rebegni pár szót. De mi beléjük fojtjuk a bölcselkedést, nincs idő most felesleges beszélgetésre, a szent család mindjárt Betlehemben, mi pedig még itt osztjuk az észt. Inkább a mosógépet kapcsolják ki, a porszívót be! Majd holnapután, gyerekek, addig egy másra, nem egymásra! Jézuska tiszta házban születik meg, s lehúzza nálunk a cipőjét még a három király is, az szent. Szent lesz és áldott az este, mert szent a célunk: tökéletes lesz a karácsony, ha megfeszülünk, akkor is! Mennyei lesz a töltött káposzta, nem hasad ki a bejgli, ragyogni fog a lakás, ránc nélkül feszül majd a keményített függöny, a damasztabrosz, a padlóra merőlegesen fog állni a fa, alatta pedig ott lesz a sok-sok, szépen becsomagolt szeretet.
Akkor majd eljön az örömnek ideje is. Majd a gyertyafényben meghallgatjuk a gyermeket, odabújunk a párunkhoz, együtt ünnepeljük, hogy újra áldott és kellemes. Feltéve, ha nem leszünk túl fáradtak a szeretethez. Még csak kettőt kell aludni. Még lassíthatunk. Még meggondolhatjuk: valóban ez a kilúgozott rend-e a lelke az ünnepnek?
Lázár Emese
.jpg)
