tiszta égbolt
kevés felhő
szórványos felhőzet
Reménykedni lehet
A minap írtunk arról, hogy az utóbbi hetekben Klaus Johannis államelnök mozgékonyabbnak, rugalmasabbnak és beszédesebbnek bizonyult, mint eddig. S ezt a meglátást látszanak megerősíteni azok a történések is, amelyek az elmúlt napok során következtek be, például az egyetemi év temesvári megnyitóünnepségén, amelyen jelen volt és többször is megnyilatkozott az államelnök. Újólag számba véve, áttekintve az utóbbi két hét során elhangzott nyilatkozatait az államelnöknek, talán nem túlzás azt állítani, hogy azok, ha közvetett módon is, de összefüggésbe hozhatók a közelgő parlamenti választásokkal. Ezt egyébként így látják egyes politikai elemzők is, sőt a szociáldemokrata párt csúcsvezetői szerint egyértelmű, hogy Johannis államelnök „kampányol”, s ennek okán őt el is marasztalták, azt hangoztatva, hogy ténykedései sértik az Alkotmány előírásait. A jelek szerint amolyan választási előjátékról van szó, amely során, ha árnyaltan is, de bizonyos elvárásokat, kritériumokat, feltételeket fogalmaz meg az államelnök, s ugyanakkor sugalmaz is, például azt, hogy szívesen látná a decemberi parlamenti választásokat követően is a miniszterelnöki bársonyszékben a technokrata Dacian Cioloșt. Ebbéli reményét azzal kezdte, hogy a jelenlegi kormány egyes elképzeléseit, projektjeit, stratégiáit stb. elismeréssel illette, hozzáfűzve azt is, hogy indokolt lenne azok folytatása, továbbvitele, illetve gyakorlatba ültetése. Majd következett az a „véleménye”, miszerint ideje lenne, hogy Dacian Cioloș mielőbb nyilatkozzon arról, hogy szándékában áll-e vagy sem az egyik vagy a másik parlamenti pártba belépni, de legalább arról, hogy van-e egyáltalán „pártszimpatiája”. Véleményünk szerint ezt az igényt azért fogalmazta meg, mert előzetesen azt is bejelentette, hogy az idei parlamenti választásokat követően nem áll szándékában egy független személy jelölése a kormányfői tisztségre, és nem tartja célszerűnek, illetve időszerűnek technokrata kormány megalakítását sem. Mindezen összefüggésben arra is utalhatunk, hogy a liberális párt csúcsvezetői, személy szerint Alina Gorghiu hol burkoltan, hol kevésbé burkoltan megpróbálta pártjához édesgetni Daniel Cioloșt (de nemcsak őt), többször is hangsúlyozva, hogy jelenleg őt tartják a legmegfelelőbb személynek a majdani kormányfői tisztség betöltésére. Ők ezt tételesen kimondták és többször is megismételték, az államelnök egyelőre viszont burkoltabban fogalmaz.
A közvélemény-kutatások eredményei egyelőre nemigen csengnek össze az államelnöki elképzeléssel, szándékkal, mint ahogy a liberálisokéval sem. Nem, mert a pillanatnyi politikai erőviszonyokból az következtethető ki, hogy a parlamenti választásokat a szociáldemokrata párt fogja megnyerni, mint ahogy az is valószínűsíthető, hogy a kényelmes parlamenti többség biztosításában társra találnak a Tăriceanu nevével fémjelzett ALDE-ban. (Vannak olyan közvélemény-kutatások, amelyek szerint ez a két párt együttesen 52-53 százalékos többséget szerezhet a majdani parlamentben.) Persze meglepetések még bekövetkezhetnek. Ezzel együtt és ezen túl az államelnök kedden egy másabb „forgatókönyvvel” is jelentkezett. Bejelentette, hogy a decemberi parlamenti választásokat követően nem lesz hajlandó olyan személyt kormányalakítással megbízni, akit jogerősen elítéltek, bár felfüggesztették a büntetés tényleges végrehajtását, vagy aki ellen bűnvádi eljárás van folyamatban. Igen határozottan fogalmazott (mint ahogy abban a tekintetben is, hogy a közéletből, a felsőoktatásból el kell távolítani mindazon tisztségviselőket, személyeket, akikről bebizonyosodott, hogy doktori tudományos címüket plagizálás révén szerezték meg), mintegy üzenve a szociáldemokrata pártnak, nevezetesen Liviu Dragneának, akit amint az ismeretes, két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek, de Călin Popescu Tăriceanunak és Victor Pontának is, akikkel szemben ugyancsak bűnvádi eljárások vannak folyamatban. Ez a bejelentése még jóformán el sem hangzott, s máris ráerősített Gorghiu, aki szerint Liviu Dragneának már rég meg kellett volna válnia a pártelnöki tisztségétől is. Az államelnöknek erkölcsi szempontból mindenképp igaza van, mert valahogy fura lenne például az, hogy esetleg olyan személy legyen a kormány élén, akit a csalás bűncselekménye okán egykor elítéltek. Igen ám, de közjogi, alkotmányjogi szempontból a dolog teljesen másként fest. Igen, mert az Alkotmány nem tartalmaz olyan előírást, miszerint összeférhetetlenség lenne egy egykor elítélt személy és a miniszterelnöki tisztség között. És még kevésbé vonatkoztatható ez egy olyan személyre, akivel szemben bűnvádi eljárás van, de akit ugyanakkor megillet az ártatlanság vélelme (ami azt is jelenti, hogy az eljárás során jogi szempontból ő mindenképp ártatlannak minősítendő). Az Alkotmány ugyan lehetővé tette volna az említett tisztség, tisztségek betöltésével kapcsolatos korlátozó kritériumok, feltételek bevezetését, ez pedig azt jelentette volna, hogy törvények révén szabályozzák, hogy ki és mikor tölthet be miniszteri tisztséget, túl azokon a feltételeken, amelyeket amúgy megszab az Alkotmány. Erre viszont mindmáig nem került sor, nagyvonalúnak bizonyult a mindenkori parlament, s így most Klaus Johannis államelnök csak reménykedhet abban, hogy végül is a parlamenti többséget megszerző politikai párt egy minden szempontból makulátlan személyt nevesít meg a kormányfői tisztségre. Egyébként annak idején az egykori államelnök, Traian Băsescu is többször hangoztatta, hogy nem jelöli a kormányfői tisztségre Victor Pontát, de kénytelen-kelletlen mégis meg kellett tennie.
Hecser Zoltán
