erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
Rávilágítani a szépre, a jóra, az igazra...*
A ma embere hajlamos, hogy a szakrálist és a profánt, vagyis a szentet és az emberit, a túlvilágit és az evilágit elválassza egymástól. Amennyiben engedjük, hogy a szakrális egybefonódjék a hétköznapokkal, engedjük, hogy az élet különböző területei, mint a szövet szálai egybefonódjanak, tartást és stílust eredményez. Ezen az úton haladva minden, ami az ember keze alól kikerül, Istenre mutatóvá válik. Az ember földi élete, az ember minden célja arra kell irányuljon, hogy elérje az örök üdvösséget. Természetes kell(ene) ma is legyen, hogy világunkban helye van a transzcendensnek, helye van a Szentnek. A műveltséget és ezen belül a művészetet is az Istennel való folyamatos dialógus és bensőséges kapcsolat kell jellemezze.
A Szakrális Művészetek Hete célja az egyetemes értékek, a remény jeleinek felmutatása a kultúrában. A művészet minden ágának bevonásával világítunk rá a Szépre, a Jóra, az Igazra, a Szentre. Mindennek mi itt, Csíksomlyón lehetünk részesei, a szent helyen a művészi értékeken keresztül, legyen az kiállítás vagy koncert, vagy éppen egy kerekasztal-beszélgetés a művészekkel, ismerhetjük meg Csíksomlyó szakrális és kulturális értékeit, szemlélhetünk szakralitással átitatott művészi értékeket.
„Az igazi művész az az ember, aki az égben jár!” – tartja a mondás. Maguk a művészek szerint az igazi értékek az égben fogannak meg, majd a művész leszáll, hogy megszülje a művét. Mindaz, amit a művész láthatatlanul hordoz magában, tehetségén keresztül realitássá válik. Nekünk az a feladatunk, hogy magunkévá tegyük a látványt, a hangot, az értéket, mindazt, amit a művésznek sikerült megalkotnia. Nem kell mást tennünk, mint hosszan szemlélnünk egy-egy alkotást, engedjük, hogy hasson ránk, engedjük, hogy ragadjon magával és felemelkedjünk a művész alkotásán keresztül a mindenek Teremtőjéhez.
A Szakrális Művészetek Hete rendezvénysorozattal egyben megnyitjuk Xantus Géza képzőművész Áttört dimenziók című kiállítását. Xantus Géza képzőművész úrban városunk szülöttjét tisztelhetjük, azt a személyt, aki nem hagyta el szülőhelyét, itt él Csíksomlyó vonzásában, műterme is városunkban található. Azonban alkotásai messze túlnőtték városunk, de Székelyföld határait is, hiszen a világ számos nagyvárosában volt egyéni vagy csoportos kiállítása. Művészi tehetsége, örökölt és elmélyített hite, teológiai tudása, erős bibliai szemlélete, amelyet külföldön végzett tanulmányival gazdagított, szorosan összeforr mindazzal, amit szülőföldjéből, Székelyföldből szívott magába. Mindezek figyelembe vételével el kell mondanunk, hogy alkotásai nemcsak Ó- és Újszövetségi képekből ihletődnek vagy itáliai jelképekkel telítettek, hanem újra és újra felbukkan alkotásaiban Csíksomlyó és környéke vagy a székely nép másik szent helyeként emlegetet Hargita szimbólumrendszere. Ott találjuk utalásokban a népi emléktárgyakat, haranglábakat, kálváriákat, székely kapukat, mindazt, ami a dolgok állandó változásában örök, amely mindig jelen van, és a közösség önazonosságát biztosítja.
Műtermében félkész vagy teljesen kész munkáit nézve, elbeszélgetve a Képzőművésszel, jövőre vonatkozó terveit hallgatva II. Szent János Pál pápa szavai jutnak eszembe a művészekhez írt leveléből: „Minden igazi inspiráció hordoz valamit abból a leheletből, amellyel a Teremtő Lélek kezdettől áthatja a teremtés művét. Miközben ébren ügyel a mindenséget vezérlő titokzatos törvényekre, a Teremtő Lélek isteni lehelete találkozik az emberi szellemmel és ösztökéli ennek teremtő adottságait. A jót és szépet összekapcsoló, belső megvilágosítással érinti az emberi szellemet, és fölébreszti benne az ész és szív erőit, s közben képessé teszi, hogy elgondolása támadjon, és azt műalkotásban meg is jelenítse. Analóg módon, de joggal beszélünk kegyelmi pillanatokról, mert az embernek lehetősége nyílik arra, hogy élménye támadjon a fölötte álló Abszolútumról.” Alkotásait szemlélve Xantus Gézában egy olyan XXI. századi képzőművészt ismerhettem meg, akinek az alkotásai, az alakábrázolások, a mozdulatok, a színvilága nagyszerűen ötvözi az evilágit és a túlvilágit, az emberit és az istenit, alkotásai a Végtelenre mutatnak. Apokaliptikus hangvételükkel újra és újra figyelmünkbe idézi azt, ami felé a világ tart.
Kívánom Xantus Géza képzőművész úrnak II. Szent János Pál szavaival, hogy továbbra is vezessen „a szépség azon óceánjához, ahol a csodálkozás megrészegült csodálattá és kimondhatatlan örömmé válik.” Önök, akik bekapcsolódnak a Szakrális Művészetek Hete programsorozatba, hiszem, hogy a művészek alkotásain keresztül közelebb kerülnek a mennyhez, közelebb az Istenhez.
* Elhangzott Csíksomlyón, a Szakrális Művészetek Hetének megnyitóján.
Urbán Erik OFM
.jpg)
 cm.jpg)