borús égbolt
Randizunk Balin?
Sokat halljuk, főként mi, a fiatalabb generáció, hogy „bezzeg, most mindenki csak úgy váltogatja barátját, barátnőjét, minden hónapban mást visz haza”, meg hogy „bezzeg a mi időnkben 19 évesen összeházasodtunk, és azóta is együtt vagyunk”. Ez mind szép és jó, és szívemből tudom tisztelni azokat, akiknek ez így megy, sőt még irigy is vagyok rájuk kicsit. De azt azért nem kellene elfelednie senkinek, hogy 20-25 évvel ezelőtt még nem volt Facebook, Instagram meg TikTok. Akkoriban a faluban volt 2-3 lehetőség, és onnan választott mindenki, vagy épp városról, de akkor sem az volt, hogy ha úgy szottyan kedvem, Balira megyek párt keresni magamnak.
A párkeresés szempontjából, sőt a már kialakult kapcsolatok szempontjából sem tartom egyáltalán hasznos dolgoknak az ilyen alkalmazásokat, sőt az egész közösségi hálót. Nem tartom hasznosnak azt, hogy együtt vagyunk valakivel, de közben például egy veszekedés vagy egy rosszabb időszak után párhuzamosan szinte akármennyi társat kereső emberrel felvehetjük a kapcsolatot, akár csak egy kaland kedvéért. Nem tartom hasznosnak azt sem, hogy ezeken a közösségi oldalakon mindenki olyan arcát mutatja a világnak, ami csak egy álca. Ha összeveszünk valakivel, egyszerűbb keresni egy másik embert, aki tökéletes és egyedi, holott ez nagyon nincs így – jobb esetben az ember idővel rájön, hogy nem eldobni kell egy kapcsolatot, hanem megpróbálni minden erőnkkel megjavítani azt. Persze ez ritka, mert manapság már könnyebb „eldobni” valakit, hisz úgyis fellépünk a Tinderre, és két hét múlva jön a következő „lelki társ”.
Szeretném azt gondolni, hogy mindennek oka és célja van, de egyre kevésbé tudok megbarátkozni a gondolattal. Nem látom, hogy valahová is vezetne, hiszen mindenki bizalommal telve kezdi a párkeresést, aztán minden egyes csalódás után egy kicsi elvész az emberből. Az, aki már csalódott és félve kezd bele egy kapcsolatba, könnyen csalódást okozhat a másik félnek, aki majd ugyanúgy továbbadja negatív tapasztalatait a saját jövőbeli kapcsolataiban. Így lesz ebből egy végeláthatatlan körforgás, melybe talán jobb, ha bele sem kezdünk.
Bege Botond
web.jpg)
