tiszta égbolt
kevés felhő
szórványos felhőzet
Rajtunk múlik
A hírek a tájékoztatás mellett a figyelemfelkeltésre épülnek. Különösen a román sajtóban lehet kétségbeejtő szalagcímeket olvasni, de mára már széles körben elterjedt a bulvár, azzal a bizonyos három nagy betűs B-vel. Az olvasottság növeléséhez ugyanis nem kell más, csak egy kis Bűntény, Botrány és Baleset. Jó, ha tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy azért találkozunk egyre gyakrabban ilyen jellegű hírekkel, mert ezek vonzzák a figyelmünket. Rosszuleshet az egónknak, amikor tudatosul bennünk, hogy milyen könnyen ráharapunk az orrunk előtt úszkáló csalira, de ez sajnos valóban így van.
Az pedig még sajnálatosabb hír, ahogy a felsoroltakra mi, emberek reagálunk. A világjárványos, korlátozásos időszakban is jól látszott, hogy igencsak hadilábon állunk a kritikus, értő olvasással, most pedig, amikor lassan egy hónapja uralja a szalagcímeket a háború és annak végterméke, a válság, nem futja többre, csak egyetlen vaskos P betűre. Pánik. Már két évvel ezelőtt is döbbenetes volt számomra, ahogy percek alatt elfogytak az orvosi védőmaszkok és különböző fertőtlenítőszerek az üzletláncok polcairól, ahogy a vécépapír felvásárlását mindenki kötelességének érezte, és ahogy félinformációk birtokában ezrek váltak önjelölt szószólókká.
Ugyanezt látjuk most is, csak a körítés változott 2020-hoz képest. Elképesztő görbe tükör a társadalom számára a nemrég történt üzemanyag-felvásárlás, valamint az olaj és egyéb termékek tömeges megrohamozása is. A génjeinkbe van kódolva a gyűjtögetés, amely sokáig a túlélés záloga volt az emberiség számára. Úgy tűnik, ha a fogyasztói társadalmunkon eluralkodik a pánik, az egyetlen nyugtatót a vásárlás jelenti számunkra. És sajnos azt is be kell ismerni, hogy az átlagember nem tudja bebiztosítani magát az egyre-másra erősödő krízisek ellen. Egyetlen dologra van befolyása, ez pedig a saját hozzáállása.
Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe Böjte Csaba korábbi nyilatkozata a világi hisztikkel kapcsolatban: „Ha azt mondanák, hogy itt a világvége, akkor is szépen megöntözném a virágaimat, és ebéd közben megnevettetném a gyermekeinket, mert a Jóisten ezt a feladatot bízta rám, és mert talán a friss virágok között, derűs együttlétben a világvége is elviselhetőbb lesz.”
Vajon az lesz?
Fazakas Bea
_web.JPG)
