Praktikum és hagyomány az állattartásban Székelyvarságon: Szeresmajorságtól a jövedelem-kiegészítésig
Bár szeresmajorként növelik hasznukat, kiszámítható értékesítési csatornák nélkül mégis olcsón kénytelenek pénzzé tenni mezőgazdasági főtermékeiket a székelyvarsági állattartók. A település elöljárója szerint a megoldás karnyújtásnyira van, hisz a község élénkülő turistaforgalma a gazdáknak is egyre kifizetődőbb lehet.
Helyben tartaná a mezőgazdaságban keletkező jövedelmet a varsági önkormányzat
Székelyvarságon a szeresmajorság intézménye több száz éve működik – állítja Tamás Ernő, a község polgármestere, és ez is olyan tradíció és érték, amit – a zsindelykészítés mellett – büszkén meg lehet mutatni a községbe látogatóknak.
– A szeresmajorság azt jelenti, hogy szerre járnak a juhokkal a gazdák. A szeresmajor idejét annak függvényében számolják, hogy hány gazda áll össze és egy-egy gazdának hány juha van. Kimutatható, hogy a haszon így kereken a duplája annak, mintha az állatokat kiadnák valakinek a seregbe. Ehhez persze egyetértés is kell, de a szabályokat nem tegnap találták ki: próbafejések vannak, ezzel elejét lehet venni az elszámolási vitáknak – tette hozzá. Az elöljáró úgy véli, a település lakosainak – legyen szó bár gazdálkodókról, vállalkozókról vagy vendégfogadókról – együttműködve minden lehetőséget ki kell használniuk, ami mind a közösség, mind az egyének szempontjából hoz valamit a konyhára.
Az állattartás Székelyvarságon lefelé ívelőben van: a község állományát összefogó hat-hét csordába egyre kevesebb szarvasmarhát hajtanak ki a gazdák.
– A mostani rendszer sajnos elveszi a gazdák kedvét. A medvék miatt is, de leginkább azért, mert a tejnek és a tehénnek nincs ára, a borjúkat nehéz eladni. Nem csoda, ha az állattartók elkeseredettek, így nem éri meg gazdálkodni, tejtermeléssel foglalkozni. A gazdákat egyszerűen megcsúfolják a jelenlegi árakkal – hangsúlyozta a településvezető.
Tamás Ernő szerint a területalapú és az állattenyésztési támogatások szükségesek és a gazdálkodás fenntartásához elengedhetetlenek, de azt a biztonságot, amit a gazdák által előállított mezőgazdasági termékek kiszámítható értékesítése jelentene, nem kínálja.
– Az unióban mindenki a farmokat dicséri, de a háztáji gazdaságokat sem szabadna elhagyni. Azt az ízt, amit a házi kenyér, házi tej, házi borjúhús hordoz, az ipari termékek nem tudják visszaadni. Ezeket a házi ízeket a hozzánk látogató turisták is keresik és nagyra értékelik. Ilyen szempontból a turizmus valahogy kiegészíti az állattartásból elmaradó bevételeket – állítja a polgármester.
Domján Levente