szórványos felhőzet
tiszta égbolt
kevés felhő
Praktikák agymosás ellen
A napokban olvashattunk arról, hogy tudományos szempontból és külföldön is egyre érdekesebb a hazai oltásellenesség, valószínűleg esettanulmányok is születnek majd a jelenségről. Aztán kijött egy felmérés, amely kimutatta, hogy a honfitársaink mintegy fele úgy véli, hogy a televíziós csatornákon keresztül terjednek leginkább az álhírek és a félretájékoztató információk, miközben jórészt épp onnan „tájékozódik” a lakosság. És a közösségi oldalakról, természetesen. Az egyik hazai hírportál két szakembert is idéz ennek kapcsán, akik hangsúlyozzák, hogy mekkora szükség van a kritikus információ-értékelési eszközök bevezetésére a tanügyben, mert az álhírek és a valóságról beszámoló hírek megkülönböztetésének képességét oktatással, képzéssel lehet fejleszteni.
Kollégák, barátok közötti vitákon ugyanerre a következtetésre jutottunk, na meg arra, hogy ami itt körülöttünk zajlik, az komoly látlelet a társadalomról, mert kritikus helyzetek „szemléltetik” leginkább egy adott közösség mentális állapotát. És abban, hogy olyan, amilyen, valóban hatalmas sara van az oktatási rendszernek – egyebek mellett. Az álhíreket fogyasztók, az egyetlen igazságot nyolc osztállyal határozottan és hangosan kiabáló Facebook-doktorok, a minden észérvre indulattal reagálók, a magasan képzett szakembereket csuklóból kioktató sofőrök és bolti eladók mind a hazai iskolákból kerültek ki. Ahogy azok a pedagógusok is, akik mikrochipektől félnek, papok, akik vakcina-ügyben is mindent tudnak, illetve az egészségügyi dolgozók is, akik szerint a lélegeztetőgép öl. Butítanak és nyomorba döntenek mindannyiunkat ezek a pletykák, városi és falusi legendák – álhírek. Csak hát ennyit kaptunk oktatásunk során ahhoz, hogy eligazodjunk valahogy a világban és értelmezni tudjuk, ami körülöttük zajlik. Csak ennyit.
Egy svéd metálzenésszel készült interjút olvastam a minap, aki civilben történelemtanár, és mostanában 15-16 évesekkel foglalkozik. Legfontosabbnak azt tartja, hogy segítsen nekik eligazodni ebben a zűrzavaros médiavilágban. „A forráskritika nagyon lényeges. Nem szabad kapásból elhinni mindent, amit a híroldalakon vagy a közösségi médiában olvasnak. Meg kell tanulniuk az álhírek kiszűrését, ahogy azt is, hogy egy-egy információt több forrásból is érdemes ellenőrizni” – mondta. Tehát a közhiedelemmel ellentétben a hanyatló nyugaton nem agymosáson esnek át, hanem épp hogy felvértezik az agymosás ellen a fiatal svédeket! És hozzáteszem, hogy október 15-én az északi országban már 71 százalékos volt az átoltottsági arány… Eközben Romániában (ahol ez 30 százalék körül van), Voluntari településen 30 ezer euróra vásároltak valamiféle nyakba akasztható mütyüröket, amik állítólag megvédenek a koronavírustól. A dél-koreai „csodatermék” hatásosságát semmiféle szakmai szervezet nem szavatolja, az árat pedig közpénzből fizették ki.
Ami a legszomorúbb, hogy ha holnap kezdenénk el újraépíteni a bizalmat a hatóságokban, és maradva az oktatásnál, hétfőtől már profi módon foglalkoznánk mi is, itt is a gyerekek médiafogyasztási szokásainak a nevelésével, akkor is éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy valami érdemben változzon. Addig pedig maradjon a káosz? Vagy ott fent, az „irányítóközpontban” valakik végre felismerik és vállalni is merik, hogy a gyermeki valóságészlelés és döntésképesség állapotában lévő tömegeknek határozott, de értelmes szabályokra van szükségük, és igen, kritikus helyzetben akár arra is, hogy megmondják, mit kell tenni. Mint ahogy a jó szülő teszi, aki nem bízza az ötévesre, hogy döntsön, melyik iskolába szeretne iratkozni és hogy bevegye-e a gyógyszert, amikor 40 fokos láza van. Ezzel párhuzamosan pedig az álhírektől leginkább veszélyeztetett rétegek felemelésén, oktatásán, hiteles és számukra jól érthető tájékoztatásán kell(ene) sokat dolgozni.
Makrotársadalmi szinten is jól látható, hogy akárcsak a családban, a félelemkeltés és a büntetés kilátásba helyezése semmi eredményre nem vezetett oltás-ügyben sem. Sokkal inkább dacot, agressziót vált ki, és a kiskapuk keresésére sarkallja az embereket az érett, felnőttes viszonyulás, felelősségvállalás helyett. Ideje hát máshol már jól bevált praktikákat bevetni az agymosás ellen, és sürgős népnevelésbe kezdeni.
Asztalos Ágnes
.jpg)
