PR-osnak lenni életforma
Csíki Adél, a Sapientia Csíkszeredai Kar PR-felelőse, aki két év után tért vissza az egyetem falai közé. Mint mondta, munkája nem mérhető nyolc órában. Mindig dolgozik, így az inspiráció bárhonnan jöhet.
– Mire kell figyelni PR-esként?
– A feladatkör összetett, nagyon sok apró részlet teszi ki a munkafolyamatot. Egy PR-szakembernek elsősorban az a dolga, hogy az intézmény hírnevét, imázsát ápolja, és a brandépítés eszközeivel, a kommunikáción keresztül, a lehető legjobbat hozza ki a közvélemény számára. Minden munkafolyamatban igyekszünk figyelembe venni célcsoportunk, főként a középiskolások igényeit, megfigyelve, hogy milyen platformokat követnek, milyen információt fogadnak be szívesen, és erre építünk elemeket. Ugyanakkor ez a munka a közvetlen kollégáim nélkül, egyedül nagyon nehéz lenne, hiszen egy ekkora intézményben nagyon sokféle kreatív és adminisztratív feladat van, amelynek feltétele a csapatmunka.
– A programok összeállítása?
– Ideális esetben minden tanév elején eldöntjük, hogy a következő időszakban milyen célok vannak, és milyen eszközökkel tudjuk azokat elérni. Stratégiákat készítünk, és felmérve az anyagi és emberi lehetőségeinket, igyekszünk prioritásokat felállítani, amelyek vezérfonalként kísérik végig a munkát. Vannak előre leszögezett programok, amelyeket a PR-es csapat vagy az adott tanszékek valósítanak meg, vagy akár közösen végezzük el a munkát. Egyetemünknek az a célja, hogy megismertesse a térséggel az itt folyó munkát, megmutassa a szakmaiságot és ugyanakkor lehetőségként tekintsenek az egyetemre főként a középiskolások, ha továbbtanuláson gondolkodnak.
– Ötletek, inspiráció?
– Egy PR-szakembernek a munkája általában nem az irodai nyolc órás idősávot teszi ki, hanem akkor is PR-es, amikor az utcán sétál, amikor este leül a televízió elé, vagy napközben a social media felületeket görgeti. Így az inspiráció bárhonnan és mindenhonnan jöhet, hiszen ha valaki nyitott szemmel jár, máris két-három ötlet átdolgozásán, adaptálásán tud gondolkodni. Ugyanakkor követünk szakmai portálokat, híroldalakat, inspirációs kreatív oldalakat, grafikai trendeket, social media platformokat, ahol szakemberek osztanak meg tapasztalatokat. De egy közös reggeli kávézás, brainstorming is nagyon sokat hozzátesz a feladatok kitalálásához. A lényeg, hogy mindig nyitott szemmel és szívvel kell létezni, így biztosan sokkal több inspiráció jön, mint amennyit meg is lehet valósítani. A tervezés, a következetesség és pontosság a legfontosabb szerintem ebben a szakmában. Ha előre tudjuk, milyen feladatokat, hogyan és meddig kell megvalósítani, akkor nem érezzük azt, hogy elveszünk a teendőkben és a célok elérésében. Fontos, hogy a kommunikációs eszközöket jó célra használjuk, átgondolt és világos üzeneteket fogalmazzunk meg. A mindennapi teendő-lista mellett pedig fontosnak tartom az emberi kapcsolatokat is, hiszen rengeteg partnerintézményünk van, középiskolákkal működünk együtt, és a saját kollégáink, hallgatóink közreműködése is nagy részét teszik ki a munkának.
– Mi a feladatköre?
– A feladatköröm igazán sokszínű, de elsősorban a kommunikáció és PR köré kapcsolódik. Kezelem az egyetem, a kar honlapját, social media felületeit, ez nagyon sok időt és energiát tesz ki, ha valaki komolyan veszi a feladatát. Social media kampányokat futtatunk, tervezünk és értékelünk ki. A Covid-megszorítások után most kezd visszatérni a rendezvények köre. Készülünk a nyári időszakra is, hiszen az egyetem életében fontos momentum a ballagás. Részt veszünk fesztiválokon, érdekes előadásokkal, foglalkozásokkal, bemutatókkal. Középiskolásoknak versenyeket szervezünk, előadásokat hirdetünk meg azok számára, akik érdeklődnek a szórakoztató, de mégis tudományos élet iránt, gondozzuk a Sapientia Podcast csatornát, az egyetem YouTube-felületét, népszerűsítjük a Sapiophile videósorozatunkat.
– Mennyi időbe telik a szervezés?
– Ez nagyon sok mindentől függ, hogy milyen rendezvényről van szó. Időből sok nincs, feladatból annál több, így igyekszünk a nagyobb eseményeket nem egymáshoz közel szervezni. Van, amikor elég egy hét lebonyolítani az esemény előtti munkálatokat, de vannak olyan helyzetek, hogy hetek, hónapok kellenek ahhoz, hogy minden jól sikerüljön.
– A sajtó beszámol az eseményekről?
– A sajtóval igyekszünk jó viszonyt ápolni, így rendszeresen tájékoztatjuk őket az egyetemen zajló fontos dolgokról, minden alkalommal meghívjuk őket a nyilvános eseményeinkre, évente több alkalommal tartunk sajtótájékoztatót, gyakran keresnek meg ők is szakmai véleményért, és akár az ő megkeresésükre is teremtünk találkozási alkalmakat. Szeretjük, hogy értékes munkát végeznek, és ebben partnerek tudunk velük lenni.
– Visszatérve a gyereknevelési szabadságról, sikerült felvenni a fonalat?
– Sokévnyi munka után egy kis szünet mindig jól jön, ekkor van lehetőség feltöltődni, átgondolni a célokat, megfogalmazni és megválaszolni a hogyan tovább kérdéseket, akár motivációt, erőt gyűjteni a folytatáshoz. A Covid-időszak és az én távollétem eléggé egybeesett, így azt kell mondanom, hogy volt lehetőség kicsit más szemmel visszatérni az intézménybe, és ennek mentén folytatni a munkát. Örültem annak, hogy visszajöhettem, és azzal foglalkozhatom, amit szeretek, még ha sokszor ez megterhelő és fárasztó is. Remélem, sikerül olyan egyensúlyt teremteni, amelyben mindenki kellemesen tudja az idejét beosztani.
Tókos Tamás

