Hirdetés

Potápi Árpád János: össznemzetben gondolkodnak és cselekednek

Évről évre rendszeres részt­vevője az 1764-es madéfalvi vérengzés évfordulóján szervezett megemlékezéseknek, de gyakran látogatja és együtt ünnepel az erdélyi, székelyföldi közösségekkel. Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárt a szombati madéfalvi megemlékezésen többek között az elmúlt év nemzetpolitikáját is érintő kihívásokról kérdeztük.

Bíró István
Becsült olvasási idő: 7 perc
Potápi Árpád János: össznemzetben gondolkodnak és cselekednek
Fotó: László F. Csaba

– Madéfalváról elszármazott székelyek utódaként érkezett a megemlékezésre. Milyen üzenettel?

– Számomra mindig felemelő Madéfalvára, de úgy egyáltalán Erdélybe, Székelyföldre jönni. Az őseim valóban innen származnak. A családfámból is egyértelműen látszik, hogy voltak szépvízi, madéfalvi, illetve a környező településekről származó felmenőim. Szóval én ide mindig hazajövök. A nagyanyám nagyon gyakran beszélt arról, hogy mi innen származunk, úgyhogy a székely önazonosságom már gyermekkoromban nagyon erős volt, és ezt az identitást igyekeztem a gyermekeimnek is átadni. Bonyhádon 1989 óta működtetjük a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségét, amelynek 13 évig voltam elnöke. Gyakorlatilag ez a szövetség fogja össze a bukovinai székelységet Magyarországon, Dél-Erdélyben és a mai Vajdaság területén, a Pancsova körül élő bukovinai székelyeket. Kiemelt célunk a hagyományok megőrzése és az élő kapcsolattartás a székelyföldi testvéreinkkel, barátainkkal. Sikeres a tevékenységünk, hiszen az elmúlt években barátságok szövődtek, az önkormányzatok testvértelepülési szerződéseket kötöttek és rengeteg sikeres rendezvényt valósítottunk meg. Fontos, hogy a gyermekeknek és a fiataloknak példát mutassunk. 
E tekintetben nem kell mindig nagy tettekre, nagy szavakra gondolni. Jó példa erre a madéfalvi megemlékezés előtti napon szervezett hagyományőrző lovas zarándoklat. 51 lovas vett részt a Szalonka erdőtől Madéfalváig tartó zarándoklaton, és a lovasok fele tizenéves gyermek volt. Ők biztosan 50-60 év múlva is emlékezni fognak erre, és remélhetőleg az előttünk álló évtizedekben is továbbviszik ezt a szép kezdeményezést. 

– Túlzás nélkül kijelenthetjük, a nemzetegyesítő munkában is rendkívüli év volt 2022. A nemzet egy részét közvetlen közelről érinti a háború. Hogyan folytatják a munkát?

– Sok szempontból rendkívüli év volt. Az április 3-i választással kezdeném a rendkívüliség felsorolását. Sokan féltek attól, hogy milyen eredmény születik. Én nem féltem, nagyon biztos voltam ebben az eredményben. Azt nem tudtam volna megjósolni, hogy milyen arányú lesz a győzelem, de biztos voltam benne, hogy tudjuk folytatni az elkezdett munkát. Ennek ellenére mégis azt mondom, sosem szabad elbízni magunkat. A legjobb kampány a folyamatos munka: nemcsak négy éven keresztül kell dolgozni, hanem egészen urnazárásig. A sikerhez mindenképpen kellett a határon túli magyarok szavazata, akik 94 százalékban arra voksoltak, hogy folytassuk tovább a munkánkat. A cselekvő nemzet évében tehát maga a választás és a választáson való részvétel volt a legfontosabb „cselekvés”. Ugyanakkor nem feledkezhettünk meg arról, hogy a szomszédos országban háború van. Ez a magyarság nagy részét érinti, mert Szlovákia, Magyarország és Románia is határos Ukrajnával, ahol a kárpátaljai magyarság él. A harci cselekmények közvetlenül nem érték el Kárpátalját, de azok politikai, gazdasági, társadalmi, energetikai és mindenféle következménye érinti a magyar testvéreinket. A kárpátaljai magyarság minden nehézség ellenére kitartott az elmúlt közel egy évben. Nagy részük továbbra is Kárpátalján tartózkodik. Fontos tudniuk, hogy nemcsak mi, hanem a nemzet egésze támogatja őket. A szeptemberi beiskolázási adatokból azt látjuk, hogy a kárpátaljai gyermekek több mint 80 százaléka otthon maradt. Ez azt jelenti, hogy az édesanyák közel 80 százaléka otthon van, a nagyszülőknek pedig közel 100 százaléka. Akik hiányoznak, azok a katonaköteles korú férfiak, akiknek egy része elmenekült a behívó elől, és külföldről próbálja segíteni a Kárpátalján maradt családját. Hangsúlyozom, hogy mi minden olyan támogatási programot, amelyet korábban indítottunk Kárpátalján, viszünk tovább. Sőt, minden lehetséges módon támogatjuk az ottani intézményrendszert, egyházakat, civil szervezeteket, hogy rajtuk keresztül is segítsük a kárpátaljai magyarságot. Bízom benne, hogy a 2023-as év elhozza a békét, mert ez Magyarország és a teljes magyarság érdeke.

– Ha már a támogatásokat említi… A gazdasági válság mennyiben befolyásolja a külhonba folyósított támogatások mértékét?

– Az idei költségvetésünk is hasonló a tavalyihoz, tehát nem lesz visszalépés. Nyilván a támogatások valós értéke kisebb lesz a nagymértékű infláció miatt. Az intézményrendszerünk továbbra is működni fog, stratégiai célunk, hogy megtartsuk és erősítsük azt, hisz a nemzetpolitika alapja a folytonosság és a kiszámíthatóság. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke nemrég úgy fogalmazott, hogyha a vajdasági magyarság az anyaországtól most évekig nem kap semmilyen pénzügyi támogatást, akkor is meg kell maradniuk, mert az együttműködések rengeteget segítettek gazdaságilag. Erdélyben is hasonló a helyzet, de szerintem ezt érzik, és naponta tapasztalják is az itt élő magyarok. Egyébként azt látjuk, a külhoni magyarságnak sokszor nem is az a legfontosabb, hogy milyen pénzügyi és egyéb támogatásokban részesül, hanem az erkölcsi hozzáállás. Az, hogy látják, a magyar kormányban össznemzetben gondolkodik és cselekszik. 

– Hogyan tekint a jövőbe?

– Abszolút bizakodó vagyok. Ha mindent megteszünk annak érdekében, hogy a háború ne érje el térségünket, akkor szerintem jók a kilátásaink. Nagyon fontos, hogy továbbra is a béke pártján maradjunk. Amikor valaki a környezetemben panaszkodik, gyakran idézem Csaba testvér gondolatait, aki azt mondta: mielőtt bárki siránkozni és panaszkodni kezdene, nézze meg, hogy élünk most, és hogy éltünk mi vagy elődeink 30, 50 vagy 100 évvel ezelőtt. Soha ilyen jó életünk nem volt, ezt pedig meg kell becsülni, és azon lenni, hogy meg is tudjuk őrizni.
 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!