– Akár a költségvetést, akár a beruházásokkal járó problémákat tekintjük, nehéz időszak elé néz Székelyudvarhely. Mit lát a legnagyobb kihívásnak ebben az évben?

– A régóta húzódó pályázatokat mindenképp be akarjuk fejezni, hogy temessük el a múltat. Nagy tanulság nekünk, az egész városnak és a leendő városvezetőknek is, hogy nem szabad azt megtenni soha, hogy nyerünk egy pályázatot, és aztán két-három évig nem foglalkozunk vele, mert úgyis van idő elkezdeni a munkálatokat. Kínlódunk a megöröklött pályázatokkal.

– Az örökségnek örülni szoktak.

– Szépen lassan rájöttünk, hogy nem véletlen, hogy ezt örökségül ránk hagyták, mert nagyon kellemetlen és nehéz dolgok vannak. 

– Még mi jelent próbatételt?

– Hogy azoknak a pályázatoknak, amiket le fogunk hívni – mint a csereháti Mária tér felújítása, a Küküllő-parti sétány és egy nagyobb költségvetésű városi applikáció létrehozása – azonnal nekilássunk, hogy a tervekben szereplő összegek relevánsak maradjanak.

– Amellett, hogy a tervezett beruházások önrészei növekedtek a késlekedés miatt, Ön egy sor más problémára is felhívta a figyelmet, amit az Országos Helyreállítási Alapból finanszírozott projekteknél észleltek. Hozhatnak ezek a városnak olyan büntetéseket, mint történt az a központi régiós pályázatok esetében?

– Egyértelműen igen. Két óriási probléma van: az egyik, hogy azok az összegek, amiket 5-7 évvel ezelőtt betettek a pályázatba, már nem érvényesek: megduplázódtak az önrészek, vagy még nagyobbak lettek. Ha például a csillagvizsgálót vesszük, amire a Központi Fejlesztési Régiónál pályázott a város, és ahol többek között a közbeszerzési eljárás miatt kapott büntetést, tízmillió lejes önrészünk van. Ez a teljes összeg 70 százaléka az eredeti 10 százalék helyett... A másik probléma, hogy egyéb nagy projektjeinknél – mint az Orbán Balázs Általános Iskola energetikai felújítása, a Művelődési Központ felújítása – nagyon komoly előtanulmányi hibák születtek mind a tervezés, mind a szakértői vélemények szintjén. 

– Milyen hibák?

– Előbbinél a tanulmány azt írta le, hogy az épület megfelelő állapotú egy energetikai felújításhoz – miközben számottevő statikai problémái vannak, és hozzá se szabadott volna nyúlni. A Művelődési Központ épületénél olyan tervezési hibákat észleltünk, melyek miatt kérdésessé vált, hogy kaphat-e tűzvédelmi engedélyt. Egyszerűen a tervek nem felelnek meg a tűzoltósági konformitásoknak. Elképzelhetetlen, hogy egyik részén a statikai dolgokat meg tudjuk oldani, a másik részén pedig a tűzvédelmi konformitást a július 30-i recepcióig. Azt kérjük a minisztériumtól, hogy egy olyan recepciófajtát találjanak ki, amiben elismerik azt, hogy a pályázatban megfogalmazott célok teljesültek, tehát az energetikai megújulás részét zárjuk le, a többire meg adjanak egy kis időt, hogy megoldjuk. 

– Az előző városvezetés alatt a hivatal fejlesztési és beruházási osztálya elveszítette a vezetőjét, egy későbbi eljárás miatt a gazdasági osztály vezetőjét is fel kellett függeszteni. Sikerült pótolni a szakembereket, vagy a szakemberhiány miatt az új projektek is elakadhatnak? 

– Nem állunk jól. Most egyáltalán nincsen igazgatója a fejlesztési és beruházási osztálynak, nem kapunk egy olyan tapasztalattal rendelkező, jó képességű, európai uniós és egyéb pályázatokban is jártas embert, akit oda alkalmasnak látnánk. Úgyhogy ez felhívás is a táncra: ha valaki olvassa, és magát jónak tartja, jelentkezzen, szívesen látjuk. Kulcskérdés a közbeszerzés minden egyes pályázatnál, ott is igen rosszul állunk. Nagyon várunk vissza egy ügyes fiatal kolleganőt szülési szabadságról, reménykedünk, hogy az ő érkezése egy kicsit segíteni fog a nehéz helyzetben. Nagyon sokat kínlódtunk a gazdasági vonalon, hogy betöltsük azt az űrt, amit a gazdasági osztály vezetőjének távozása jelentett. Ott sincs igazgató, de a csapat ügyesen összekapta magát. Érezték, hogy nagy a baj, összedugták a fejüket, nem volt minden tökéletes, de addig javítgatták, amíg rendben lettek a dolgok.

– A nagy volumenű projekteknek a finanszírozására a múlt évben tetemes hitelt kellett felvenni. Idén a beruházási oldalra 73 millió lejt fordít a város, úgy hogy mellőzi
a további hitelfelvételt. Tarthatók a kitolt határidők? 

– A nagy mobilitási projektet idén le akarjuk zárni, így ez közlekedés szempontjából is nehéz év lesz. A menetrend szerint a nyári vakációig az Orbán Balázs, Tompa László, Eötvös József utcákat be kell fejezni, mert utána az egyik legforgalmasabb utca, a Bethlen Gábor következik, a bíróságtól egészen a kórházi körforgalomig. Erre a projektre még van hitelünk, tehát nem használtuk fel az egészet, amit tavaly lehívtunk. A Székelytámadt-vár esetében is ugyanez a helyzet. Múlt évben nagyon nehezen haladtunk: nem értett egyet a tervezőcsapat, a régészek és a kivitelező, de ez a probléma megoldódni látszik. Olyan új tervek készültek, amelyek kompromisszumos megoldásokat tartalmaznak. Remélem, ezt minden szereplő elfogadja, mert az a legfontosabb, hogy a város tudja megtölteni élettel a várat. 

– Több projektet beharangozott a városvezetés, melyek a belváros képének egységesítését, a központi övezet rendezését, használatának átalakítását célozzák. Miként lehet a turizmusnak előnyös a Városháza tér átrendezése? 

– Én a legfontosabbnak és szívügyemnek tekintem ezt a projektet, ami tulajdonképpen a polgármesteri hivatal előtti tér újragondolását jelenti. Ahányszor kinézek az ablakon, látom, hogy nem szeretik a városlakók ezt a parkot az ide nem illő fáival, barátságtalan elrendezésével. Egyértelműen annak a híve vagyok, hogy nyilván a zöldövezet is fontos, de a hivatal előtt tér kell legyen, a járműforgalmat pedig meg kell szüntetni. Parkolókról persze kell gondoskodni, de ezt adott esetben úgy is meg lehet oldani, hogy a meglévő két sáv mellé egy harmadikat csatolunk. Azt szeretném, ha a tervek elkészülte után jövő évtől nekilátnánk a projektnek, és a turkálók helyét felválthatnák az éttermek, ahol a turisták kávézhatnak, ebédelhetnek, és közben a központban mindent megnézhetnek, ami számukra fontos. Támogatom azt is, hogy vasárnaponként lezárjuk a Kossuth Lajos utcát, és a játszóterek felújításának ötleteit is szívesen fogadom. Tartható, hogy minden évben megújítsunk két-három elhanyagolt játszóteret – idén a cserehátit és a Kós Károly utcait.

– Bár közeleg a nyári vakáció, egyelőre nem az körvonalazódik a nehézségekkel küzdő oktatási intézmények körül, hogy a következő tanévben visszazökkenhetnek a régi kerékvágásba. Meddig porlik még az iskolaváros? 

– Bármennyire furcsa, az Eötvös József Szakközépiskola esetében éppen ezért döntöttünk szakértői vélemény alapján amellett, hogy ki kell költözni onnan, mert az iskola alkalmatlan az oktatásra. Hogyha mi az oktatást és a gyermekeket komolyan vesszük, és nem akarjuk, hogy ne adj’ isten további komolyabb, akár tragikus balesetek történjenek, ezeket a döntéseket meg kell hozni. Úgy gondolom, hogy az egészséges és biztonságos iskolákról szóló országos programból tudunk forrást lehívni, és azt szeretném, hogy az épület megerősítése még az én mandátumom alatt elkezdődhessen. De tudni kell, hogy ez egy hosszú folyamat és nagyon sok pénz: csak a megerősítési munkálatok költsége meghaladja a 80 millió lejt. A Tamási Áron Gimnázium bentlakása esetében rendelkezésre álló pénzt, ami azt jelenti, hogy az újjáépítés el fog kezdődni – arról viszont gondoskodnunk kell, hogy legyen ahogy be is fejezni. Nagyon szép tervek vannak, az érsek úr azt mondta, számukra is ez a fő prioritás, ugyanakkor az érsekség azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy segítsünk új források beazonosításában és lehívásában. 

– Mi történt azzal a kéréslistával, aminek kapcsán még Lázár János, Magyarország előző építési és közlekedési minisztere ajánlotta fel, hogy a magyar kormány támogatásokat fog adni egyes projektekre? Mire kapott pénzt a város?

– Amit megkaptunk, és ez a lista hatodik tétele volt, az az 500 ezer euró, amivel beszállt a város a régi Villanytelep épületének megvásárlásába a Hagyományok Háza számára. Ehhez kellett még 200 ezer eurót hozzátegyen a magyarországi anyaintézmény. Ezenkívül egyéb összeget nem kaptunk. A listán szerepelt többek között egy kisebb sportcentrum a kézilabdásoknak, a Stúdió Mozi épületének teljes felújításához szükséges összeg, volt egy nagyobb elképzelésünk, ami a Kézilabda Akadémiát segítette volna egy campus kialakításával. Egy Erdélyi Innovációs Központ létrehozása erdélyi vállalkozásfejlesztés és kutatásfejlesztés céljából volt a legnagyobb költségvetésű projekt, ami kimondottan Udvarhely zászlóshajója tudna lenni. De mindenik tervezett projektnél arra törekedtünk, hogy az a városnak hosszú távon fenntartható legyen.

– A Tisza-kormányt is meg fogják keresni ezzel a kéréslistával?

– El fogunk indulni kapcsolatokon keresztül megkeresni őket, bemutatni azt, hogy számunkra mik az értékek, hogyan gondolkodunk mi akkor, amikor magyarországi támogatásokról beszéltünk. Ahogy ezt Gulyás Gergely és Lázár János korábbi miniszter uraknak is mondtuk, fenntartható fejlesztéseket akarunk: nem kell a városnak hatalmas méretű focistadion, mert nem tudja fenntartani. Finanszírozást nem előnyös úgy kérni, hogy „de ennek van egy fenntartási költsége is…”

– A város munkahelyek szempontjából is nehéz helyzetben van, a vállalkozásoknak pedig nem kedvez, hogy nincs terelőút, és a legközelebb épülő autópálya felhajtója is a megyehatárok kívül esik. Hogy segít a helyzeten a beharangozott befektetési kézikönyv?

– Azt tudni kell, hogy a gazdasági életre nagyon kevés ráhatása van a helyi közigazgatásnak. Azon a téren gyakorlatilag a pénz beszél: ha van munka és van profit, a vállalkozó tartja az embereket, ha nincs, mert nem tudnak olyan minőségű és olyan mennyiségű terméket előállítani jó árban, aminek lenne piaca, akkor egyszerűen bezárja az üzemeket. Ez az egész országban kritikus kérdés. A befektetési kézikönyvet azért készítjük el, hogy mondjuk meg pontosan a befektetőknek: mi áll a rendelkezésünkre, hol milyen mennyiségű és típusú villanyáram van, milyen összeköttetése van ennek az ipari övezeteknek főutakkal, mennyi idő alatt lehet eljutni egy autópályára, milyen azonnal foglalkoztatható munkaereje van a városnak, milyen átképzésben tudunk segíteni, és mit tud adni az önkormányzat. A törvény nagyon limitálja, hogy mit nyújthat az önkormányzat. Ezért itt is kreatívnak kell lennünk: tudunk segíteni épület- és területadó-kedvezményekkel, támogatott átképzésekkel, közhálózatok kiépítésében, de semmi másban nem. Olyan szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy nincs egy városi ipari parkunk, mert ezzel senki nem foglalkozott, és nincsen területünk se hozzá, mert senki nem is vásárolt területet olyan helyen, ahova törvény szerint ezt meg lehetne valósítani, és úgymond magánszemélyeknek kell segítsünk az ipari ingatlanjait értékesíteni azért, hogy munkahelyeket tudjanak létrehozni. Nekem meggyőződésem egyébként, hogy főleg azon esetekben, ahol a magánbefektető is nagyon akarja értékesíteni a területet, fogunk tudni közösen sikereket elérni.