Pikk-pakk ügyintézés
Ki kellett cseréltetnem a lejárt személyi igazolványomat. Rég nem volt alkalmam ilyen vagy hasonló ügyintéznivalóra, és a korábbi tapasztalatok fényében nagyon nem volt kedvem hozzálátni a procedúrához. Kapóra jött, hogy épp bevezették az online előjegyzést a csíkszeredai Városházán, gondoltam, várok még egy hetet, járatódjon be a rendszer, aztán belevágok. Időpontot foglaltam az önkormányzat honlapján, délutánra, hisz délelőtt dolgozom, és néhány nappal későbbre kaptam is. Az időpontról e-mailben visszajelzést kaptam, a levélben pedig az is benne volt, hogy milyen dokumentumokat kell magammal vinnem. Összeszedtem ezeket, lefénymásoltam a szükségeseket, kinyomtattam és kitöltöttem előre a típusnyomtatványt, majd az időpontom előtt egy negyedórával, mert valami persze közbejött, még a szükséges illetéket is be tudtam fizetni a Városháza pénztárába. Pontosan érkeztem az illetékes irodához, és néhány perc múlva már be is hívtak. Minden papírom rendben volt, lefotóztak és mehettem, egy hét múlva pedig szintén néhány percnyi várakozás után az új személyit is megkaptam. Azóta is csak ámulok, hogy ilyen pikk-pakk működő ügyintézés is van. Én pénztári sorbaállásra, aztán hosszas várakozásra, egymás nyakába gyúródó sorstársakra és packázó hivatalnokra számítottam, arra készültem, hogy talán nem lesz jó az összeállított dokumentáció, és előre borzoltam a kedélyemet a várt bonyodalmakkal. Annyi minden van, ami nem úgy működik, ahogy működhetne, hogy meglepődök akkor, amikor mégis klappol valami.
Valamikor, réges-régen, tíz vagy húsz évvel ezelőtt, amikor még nem volt magától értetődő az udvariasság, a rendőrségi alkalmazottak, akik akkor ezeket a dolgokat intézték, azt gondolták, hogy a hatalom teszi őket emberré. Akkor az igazolványok kiváltása, cseréje nem így működött. A türelmetlenség és irritált idegállapot alapbeállítása volt ezeknek az ügyfélszolgálati dolgozóknak, és minden pillanatban éreztették az eléjük került szerencsétlennel önnön fontosságukat, illetve a másik tökéletlenségét. Én még ilyen emlékekkel mentem nemrég személyit cserélni, és azóta is örülök, hogy ez már nem így zajlik.
R. Kiss Edith