erős felhőzet
Petróleumszagú izgalom
Kisiskolásként nagyon szerettem az iskolakezdéseket. Akkor az univerzumomban még minden a helyén volt, sütkéreztem szüleim, nagyszüleim, a tanító néni szeretében, az osztályközösségben megvolt a helyem, nem voltak kételyeim, félelmeim és frusztrációim.
Nem emlékszem már, hogy melyik évben, de volt egy vörösre festett bőr hátitáskám, Piroskával és a farkassal: Piroska kedvesen mosolygott rajta, a farkas pedig vicsorított és hegyes fogai voltak.
A füzeteimet, könyveimet szépen bekötötte édesanyám kék papírba és recés szélű címkéket ragasztottunk rá. A füzetek becsomagolása egyfajta iskolakezdési rituálé volt, édesanyám szerint az volt az igazi, nem mint most, amikor mindent megveszünk az üzletben.
Egyik évben nekem is volt fémből készült tolltartóm, a tanszeripar eme förmedvényét máig sem értem: nagy volt és durva, kitörött benne a ceruzák hegye, és ha valakinek eszébe jutott volna megdobni vele a másikat, akkor minden bizonnyal nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozott volna.
Töltőtollat csak második osztálytól kaptunk, amikor már szépen írtunk. A tollra nagyon kellett vigyázni, mert nem lehetett kapni, kis üvegcsében igazi tinta is volt hozzá, és itatóspapír. Tankönyveink mindig voltak, az irodalom és nyelv könyveinket nagyon szerettem.
A tanévkezdés előtt petróleummal felkent osztálytermek penetráns illata minden ősszel eszembe jut. Nem mondom, hogy nem izgatottan ültem be ezekbe a büdös, de a lehetőségekhez mérten kicsinosított tantermekbe, de ez jófajta izgalom volt. Inkább kíváncsiság.
Aztán, ahogy teltek az évek és az osztályok, ahogy egyre jobban begyűrűzött az életünkbe a nagybetűs élet és a mi kis világunk is egyre több felnőttes csavart produkált, úgy kopott meg egyre jobban ez a tanévkezdési öröm, változott az izgalom foka és jellege. Lett aztán félelem és frusztráció is.
A mai gyerekek számára talán ez még korábban elkezdődik, mintha minden hamarabb történne manapság. Már kicsiként is több az inger- és stresszforrás, amivel meg kell küzdeni, amit fel kellene dolgozni. És ha ez nem sikerül, akkor esetleg durváskodásba, erőszakba torkoll. És ez nem mindig látványos, az erőszak akkor is fáj, ha verbális. Én azt kívánom minden, óvodát, iskolát kezdő gyermeknek, hogy a tanévkezdést ne félelemmel, hanem kíváncsisággal várják, és ez jövőre is megmaradjon!
R. Kiss Edit
