közepes eső
havazás
Pénzügyek
Infláció, üzemanyag, olajmágnások – már, ami a napraforgóolajat illeti –, liszt, cukor és WC-papírból nagy bevásárlások. Az élet alkotóelemei? Valóban ennyi lenne a titok, ez kell az emberiség túléléséhez? De milyen áron?
Vicces helyzetekbe keveredünk, de semmi estre sem vagyunk vezethetők, igaz? Honnan annyi pénz a felhalmozott készletekre? Annyi megválaszolatlan kérdés van bennem. De tényleg… Hogy lehetséges, hogy nincs pénzünk, mégis jut két bevásárlókocsi étolajra vagy több ezer liter gázolajra? Milyen érdekesen is működünk, működik a mi kis társadalmunk. Gazdaságilag a termék- és szolgáltatásárak nyugatiak, a fizetés meg egyszer volt, hol nem volt. Az elmúlt időszakban megvezethetőségből jelesre vizsgáztunk, de persze tagadjuk, úgy gondoljuk, tisztában vagyunk a világ összefüggéseivel. Képesek voltunk azonban a benzinkutaknál kilométeres sorokat kiállni, persze a multiknak jót tett az ingyen reklám. Az vesse rájuk az első követ, aki nem élt volna a piac adta lehetőséggel.
Azon gondolkodtam, akinek volt 3-4 ezer leje tankolni, mihez kezd az üzemanyaggal – gondolom, anyagi tartalékait vagy annak egy részét üzemanyagba fektette. Mintha nem lenne holnap! Elismerem, nehéz időszakot élünk. Háború, energiaválság, pénzügyi bizonytalanság és miegymás. Pszichésen és fizikailag is túlterheltek vagyunk, társadalmunk egyébként is hajlamos az elzárkózásra, vagy a problémák alkohollal való kezelésére. Ráadásul, az inflációval ellenben, a havi bérek stagnálnak, mintha ki sem lehetne mozdítani jelenlegi helyzetükből. Saját zsebünkön tapasztaljuk a havi fizetés súlytalanságát, de nincs mit tenni.
Vajon mire számíthatunk, mi jelenthetne ebben az esetben tényleges megoldást? Tegye fel a kezét az, aki a napokban nem gondolkozott el azon, vajon merre tart a világ! Nehéz megválaszolni a kérdést. A gazdasági elemzők eléggé szomorú előrejelzéseket vázoltak fel a társadalmat érintően. Előbb-utóbb a társadalmi egyenlőtlenségek még mélyebben elválasztják egymástól a szegényeket és a gazdagokat. Persze ez mindig is így működött, Pareto-effektusnak nevezik: a világ értékeinek 80 százalékát a gazdagok birtokolják, ezzel ellentétben, aki az értékteremtő munkát végzi, a jövedelemnek csupán 20 százalékban részesül – ám a munka 80 százaléka az övé.
Vlaicu Lajos
.jpg)
