erős felhőzet
kevés felhő
Parkolási káosz
Nincs rend Csíkszeredában – legalábbis a parkolás terén. Amíg a megyeszékhelyen egy magáncég látta el a parkolók felügyele
tét és működtette azokat, az volt a baj. Most, hogy ez a szolgáltatás „kényszerszabadságon” van, nos, igazából most szembesülünk azzal, mi volt az előnye annak, hogy egy cég bilincselgetett városszerte.
A megyeszékhely központjában ritkán lehet üres parkolóhelyet látni napközben. Egy magáncég közel hét évig nagyjából rendet teremtett a parkolás terén, igaz, volt, akinek az a rendszer sem tetszett. Főleg azoknak nem, akik elfelejtettek jegyet váltani a kék automatákból, de azoknak sem, akik addig kényük-kedvük szerint álltak meg az út szélén, parkoltak tilosban, zöldövezeteken, járdákon, kerékpárutakon. Mindenféle jelzőkkel illették a céget, annak képviselőit, vezetőit, tulajdonosait, illetve a város vezetését is. Főleg azok, akik a rendet nem szerették. De a szigor hatott.
Az év elejétől a rendszer bedőlt, a prefektúra ugyanis megtámadta a parkolásra vonatkozó helyi önkormányzat döntését. Egy darabig a szigornak még volt hatása, ám amikor elterjedt a hír, hogy nem kell jegyet váltani és nem kell félni a piros kerékbilincsektől, újra elszabadult a pokol. Azóta újra divattá vált járdán, kerékpárúton, zöldövezetben parkolni, vészvillogóval csak úgy félreállni és órákat várakozni, óriási forgalmi dugókat generálva, vagy éppen a gyalogátjárón „felejteni” a legkevesebb egy tömbházlakás árát érő autót. Immár lehet a sétálóutcában is autózni, a kedvenc kocsma terasza előtt leparkolni és bömböltetni a kocsiban a zenét, hadd hallja mindenki, apunak jól megy a biznisz, vagy lám-lám, nekem is tellett egy drága autóra, kölcsönből.
Minden rosszban van valami jó. Az a rend, amit megszoktak az autósok Csíkszeredában a közel hét év során, szertefoszlott pár hét alatt. Az eset hasonló az 1989 decembere utáni időszakhoz: a szigor után jött a nagy felszabadulás, amely egy fajta káosszal járt. Ami azután jött, az sem a legjobb, így a csíkszeredai parkolás terén sem vagyok túl derűlátó.
Kopacz Gyula
.jpg)