Újjászületés címmel kerül sor február 21-én, pénteken, délután 5 órától Pál Emil festészeti kiállítására a máréfalvi Pál Galériában. A korábban kőfaragóként és népzenészként is ismert művész 42 éves korában fordult a festészet felé. Pál Emil festőművész                                                                                                             Fotó: Nagyálmos Ildikó Pál Emil népzenész öt évvel ezelőtt, negyvenkét évesen autodidakta módon tanult meg festeni, néhány éve Karácsony Ernővel közös kiállításon mutatkoztak be. Azóta stílust váltott, míg előtte az absztrakt festészetet gyakorolta, most figuratív ábrázolással jelentkezik. – Minden művész üzenni szeretne a kifejezésmódjával, tehetségével, kiragad magának egy részletet és azt megmutatja. Egyszóval segít az embereknek látni, érezni. Nem terveztem, hogy 42 évesen festő leszek, annál is inkább, mert két vonalat nem tudtam húzni egymás mellé, de mindig csodáltam, aki alkotott és szépet hozott létre. Három évet dolgoztam Magyarországon kőfaragóként, így lettem elsőrendű szakember a szakmában. Nem bírta a derekam, ezért hazajöttem és a Hargita Néptáncegyüttesnél muzsikáltam három évet. Időközben bátyámmal megvettük az asztalosipari gépeket és beindítottuk a vállalkozást – részletezi Emil az előzményeket. Majd egy nagyon nehéz időszak következett az életében, de sikerült újjászületnie. – Amikor hozzáfogsz alkotni, azon a szinten vagy, amilyen szakmai hozzáértésed van abban a pillanatban. Az önfejlesztés, saját magad tanítása nagyon fontos, s az, hogy mit hogyan raksz egymásra, egymás után. Energiák érvényesülnek, amelyek negatív vagy pozitív irányba vihetnek el. Az ember nem főszerepet játszik, hanem üzenetet továbbít. Ez egyfajta újjászületés, reinkarnáció. Egy egész élet áll rendelkezésre, hogy mindenki a saját szintjén meggyőződjön bizonyos dolgokról. Az alkotás, ha továbbkerül mások elé, még mindig nem hiteles, mert csak sejtik, hogy mit érezhettél, mit éltél végig – fogalmazott a művész, aki azt is elmondta: két világa van, egy bizonyos időszakban szabadjára engedte fantáziáját és nonfiguratív alkotásokat hozott létre, igazából kereste a formák jelentését, kísérletezett, hogy miként lehet megmutatni azt, amit elképzel. A mostani kiállítás anyaga realisztikus ábrázolásformát mutat, de nem fényképről másol, hanem visszaemlékezésből dolgozik. – Ahhoz, hogy lefessem például a Duna-deltát, le kellett költöznöm hónapokra, ott kellett élnem a halászokkal, ez az érzés át kellett lakja a testemet, a képzeletemet, másképp nem tudnám visszaadni azt a képet – mondta. A máréfalvi Pál Galériát 2016-ban azzal a céllal hozta létre, hogy a környéken élő művészeknek is kiállítási lehetőséget biztosítsanak. A kiállításon negyvenkét, többnyire tájat, utcarészletet, csendéletet ábrázoló képet állít ki a művész. Az eseményen megemlékeznek két ismert székelyudvarhelyi művészről – Karácsony Ernőről és Bencze Lászlóról – is, a Keleti Szél Szabadcsapat pedig bemutatja a Táncrendek című lemezét.

Nagyálmos Ildikó