enyhe havazás
borús égbolt
Összevásárolt csapat
A múlt év végén a Csíkszeredai Sportklub jégkorongcsapata bejelentette a korábbi kazah válogatott, Vagyim Krasznoszlobodcev leigazolását, aki már be is mutatkozott a kék-fehér alakulatban. Minden bizonnyal utolsó légiós igazolása is volt egyben a Sportklubnak, hiszen mind a román bajnokságban, mind az Erste Ligában, hivatalosan is zárult a piac. Ezzel kilenc légiós van már a csapatban. A lényeg viszont az, hogy voltak szurkolók, akik ezen újabb hír után így reagáltak: „Csak sikerül szezon közben összevásárolni egy ilyen formában »végtelenül értékes« bajnoki címet”, és hasonló megjegyzések. Volt ennél több légiós is a csapatban néhány évvel korábban, amikor szintén kettős terhelés mellett kellett letudni az idényt.
És hogy miért kell több játékos? Erre is pofonegyszerű a válasz. Kettős terhelés mellett kötelező rotálni a sportolókat, és 20 fős kerettel nem szabad nekivágni egy olyan idénynek, ahol közel 100 (!) meccset kell letudjanak közel hét hónap alatt. Itt a példa januárra, amikor a csíki csapat 14 találkozót játszik, és nem elég a sok meccs, köztük még egy magyarországi túra is. Többek közt lesz olyan is, hogy alighogy hazaérnek Bécsből, másnap már hivatalos meccs, ráadásul páros, van a szintén ex-KHL-eseket felvonultató Galaci CSM-vel szemben, hogy miután az lejár, akkor az Erste ligás találkozók kerüljenek előtérbe.
Ehhez az erőltetett tempóhoz pedig kellenek a játékosok. A hazai mag megvolt, akiket lehetett cserélgetni, de a légiósok is levegőhöz kell jussanak. És ha már egy csapat arra adja a fejét, hogy légióst igazol, akkor olyant hoz, amely jobb, mint a hazai. Ez legalábbis az általános vélemény. Mivel az egy meccsen jégre léphető légiósok száma úgyis korlátozott, nem értem, mi a probléma azzal, ha több van belőlük. Ráadásul egy olyan klub szakvezetésének döntését kérdőjelezték meg, amelynek kimondott célja, hogy minden fronton aranyat hozzon. Ez nem bohóckodás, hanem egy cél eléréséért kifejtett munka gyümölcse.
Darvas Attila
-min.jpg)
