Válság, változás, perspektívák címmel háromnyelvű online konferenciát szervezett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Kara, Humántudományok Tanszékének Kultúraközi Kölcsönhatások Kutatóközpontja és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság. A konferencián önkéntesként három másodéves Összehasonlító- és világirodalom - Angol nyelv és irodalom szakos hallgató vett részt. Antal Andreával, Kovasch Boglárkával és Takács Ritával Molnár Mónika beszélgetett élményeikről. A konferenciákon mint, ahogyan lenni szokott a szervezők munkáját segítik az egyetem hallgatói is. Ennek okán kerestük meg a konferencián résztvevő néhány önkéntes hallgatott, hogy osszák meg tapasztalataikat lapunkkal. Andrea fő okként Menyhért Anna plenáris előadását emelte ki, hiszen ő is traumairodalommal szeretne a jövőben mélyebben foglalkozni, és ez az előadás első pillanattól fogva felkeltette figyelmét. Boglárka tanári ajánlás után vállalt önkéntességet a két napos konferencián, míg Ritát a kíváncsiság vezérelte. Az egyetemi önkéntességben bevallása szerint a legjobb, hogy nagyon sok új dolgot tanulhat az ember, érdekes előadásokon vehet részt, illetve olyan dolgokról hallhat, amik másképp talán nem jutnának el hozzá. A reggeltől késő délutánig tartó előadássorozaton természetesen lehetetlen minden előadáson ugyanolyan lelkesedéssel és figyelemmel részt venni, ezért a legérdekesebb és legmaradandóbb élményekről érdeklődtem. Andreának számára Dr. Sághy Miklós előadása tetszett leginkább, melyben Margaret Artwood A szolgálólány meséje című regényét és George Orwell 1984 című disztópiáját hasonlította össze. A regényekben megjelenített diktatórikus rendszerek és a köztük lévő párhuzam érdekfeszítő jellegét emelte ki Andrea. Rita számára a legmaradandóbb élmény Beke Ottó előadása volt Kim Stanley Robinson: New York 2140 című regényéről, melyet mint a kapitalizmus válságregényét vizsgálta az előadó. Boglárka elismerő szavakkal beszél az általa hallott bemutatókról, habár ő kapta azt a szekciót, melybe a legtöbb román nyelvű előadás volt. Ez plusz nehézség volt, ugyanis még egy tapasztalt román beszélőnek is megterhelő lehetett. A teendőkről Elmondásuk szerint önkéntesként a feladatuk a technikai fennakadások megoldása volt. A bemutatók gördülékeny egymásutániságát biztosították, egyetemünk tanáraival karöltve, hiszen több olyan előadó vett részt, aki még nem, vagy csak kevés alkalommal találkozott ezzel a platformmal. Természetesen a technika ördöge, volt, akinek megnehezítette a dolgát, de ha az összképet nézzük, akkor mindenki megtett mindent, hogy segítsen megoldani a felmerült problémákat. Utolsó mondat jogán Rita kiemelte, mennyire jó élmény volt egyetemi tanárainkkal ebben a tudományos közegben találkozni, – Nem csak az órákon, hiszen még nagyobb rálátást engedtek munkásságukra ezáltal. Mindhárman úgy érzik, sok tudással, gondolattal és érdekes, értékes ötletekkel gazdagodtak. Megjegyezték, hogy minden előadó nagyon lelkes, és együttműködő volt. Talán ennek köszönhető, hogy kisebb problémákkal, javarészt zökkenésmentesen lejárt a konferencia. Reményüket fejezték ki, hogy a következő konferencián akár élőben is jelen lehetnek, és közvetlenül tanulhatnak másoktól.

Molnár Mónika