Hirdetés

Olimpiák a világkiállítások jegyében

Sorozatunk hetente egy-egy olimpia fontosabb mo­mentumára tekint vissza az első athénitől (1896) a tokiói (2021) ötkarikás játékokig, kiemelve a több mint kétszáz erdélyi magyar és székely sportoló rendkívüli eredményét.

Becze Zoltán
Becsült olvasási idő: 9 perc

A 20. század első két olimpiáját beárnyékolta a világkiállítás, mi több, az első, nem Európában rendezett nyári játékok helyszínét fél évvel a kezdés előtt módosították.

1900 – Párizs

Az első párizsi játékok a „zűrzavarok olimpiája” címszó alatt vonult be a modern ötkarikás játékok történetébe. 
A helyszín kijelölésének vitája már egy héttel az athéni játékok megnyitása előtt elkezdődött. 1896. március 31-én Athénban ülésezett a NOB. Itt csapott össze a NOB elnökének, a görög Vikelasznak és titkárának, Coubertinnek elképzelése a játékok folytatásáról. A görögök minden játékot saját hazájukban szerettek volna megrendezni. A NOB magyar tagja, Kemény Ferenc jelentős segítséget adott Coubertin elképzeléséhez, hogy mindig más-más helyszínen rendezzék az olimpiát. Végül a NOB vezérkara Coubertin elképzelését karolta fel, és a sportvezető szülővárosát, Párizst jelölte ki az 1900-as olimpia helyszíneként.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés


1900. február 20-án rendezték a Magyar Olimpiai Bizottság soros ülését. Ezen már részt vett egy erdélyi sportvezető, Steinitzer Pál, aki az Aradi Torna Egyletet képviselte.
A francia fővárosban ugyan­abban az évben világkiállítást is tartottak, és a rendezők úgy gondolták, hogy egy olimpia belefér mint a világkiállítás kísérőprogramja. Így alakult, hogy a leghosszabb és a legzűrzavarosabb játékok lettek. Nem lehetett tudni, hogy a sportvetélkedők az olimpiai versenyek része, helyi verseny vagy csak bemutató. Így történhetett meg, hogy az olimpia időszakában az olimpia helyszínén például korcsolyaversenyt is rendeztek, amelyet a korabeli plakátok „Vasáruk” néven hirdettek meg.
Egyes források szerint 21 ország 1077 versenyzője – köztük első ízben hat hölgy – május 20. és október 28. között 18 sportág 86 versenyén állt rajthoz. Más források 1225 sportolót, köztük tizenhat hölgyet tartanak számon. Mező Ferenc 15 sportág 98 versenyszámának győztesét jegyezte fel. A nemzetközi sportszövetségek pedig kilenc sportág 55 versenyszámát ismerik el olimpiai versenynek. Egy biztos: a Nemzetközi Olimpiai Akadémia könyvtárában ezen ötkarikás játékok jegyzőkönyvét nem találtam meg.
Romániából egy sportoló, a későbbi NOB-tag, George A. Plagino vett részt, aki 13. helyen végzett agyaggalamb-lövésben.
A modern játékok első női győztese a brit Charlotte Cooper, aki három wimbledoni győzelemmel érkezett a fény városába.
A gyerekkorában gyermek­bénulásban szenvedő amerikai Raymond Ewry július 16-án ritka rekordot állított fel: egyetlen nap három aranyérmet nyert magas- és távolugrásban, valamint hármasugrásban.
Nagy reményekkel érkezett a magyar delegáció a Gare de l’Estre, ahol senki nem várta őket. Kijelölt szállásukon, a barátságtalan Hotel de l’ Expositionban nem is tudtak róluk, még kevesebbet az olimpiáról. A magyar delegáció egy arany-, két ezüst- és három bronzérmet nyert. Halmay Zoltán úszó két második és két harmadik hellyel gazdagította a magyar éremgyűjteményt. 

Olimpiák a világkiállítások jegyében
Halmay Zoltán


Az egyetlen bajnoki címet viszont a húszéves Bauer Rudolf diszkoszvető szerezte. Az athéni olimpiai játékokról Iszer Károly sportvezető hazavitt négy diszkoszt. Ezt kezdte hajítani Bauer, aki több sportágat is kipróbált, köztük a füleslabdát is. Ekkor jött rá, hogy a diszkoszt nemcsak helyből lehet hajítani, hanem másfél-két fordulatvétel után is. Ezzel a stílussal Párizsban már az edzések alatt két méterrel túldobta az akkori világrekordot, majd harminchat méteres dobással megnyerte az olimpiai aranyat.
Mivel az addigi atlétikai versenyeket a tengerentúli atléták nyerték, a zenekar megszokásból elkezdte játszani az amerikai himnuszt. Miután a magyar sportvezetők jelezték, hogy tévedés történt, amolyan athéni „Hajós-effektusként” rázendítettek az osztrák himnuszra.

Olimpiák a világkiállítások jegyében
Bauer Rudolf

1904 – St. Louis

Akár a zűrzavaros párizsi olimpiát, az első, amerikai földrészen rendezett ötkarikás játékot is beárnyékolta az ott rendezett világkiállítás. Eredetileg Chicago kapta a rendezés jogát, de Theodor Roosevelt elnök fél évvel a nyitány előtt St. Louis javára döntött. Az angolok és a franciák ezért el sem utaztak a játékokra. Egyetlen olimpia volt, amelyen maga Coubertin NOB-elnök – akit 1999-ben az évszázad sportvezetőjének jelöltek – nem vett részt. Willibald Gebhardtot és a magyar Kemény Ferencet jelölte ki, hogy a NOB-ot képviseljék.
A korabeli lapok 390 olimpiai bajnokról számolnak be, míg a NOB 87 verseny győztesét ismeri el olimpiai bajnokként. Az olimpia az amerikaiak házi versenyének bizonyult. 66 aranyat szereztek, míg a második helyezett Németország mindössze ötöt. Csak kilenc ország nyert érmet. Atlétikában olyan kevés volt a nem amerikai versenyző, hogy a helyi klubok pontversenyt írtak ki egymás között. Vízilabdában a dobogón három amerikai csapat állt. Itt nyert labdarúgásban olimpiai aranyat Kanada.
Említendő Julius Lenhard tornász egyedi teljesítménye, aki az olimpiai történet egyetlen olyan sportolója, aki egy ötkarikás játékon két ország színében is olimpiai aranyérmet nyert. Egyéni számban egy arany- és egy ezüstérmet szerzett, míg a csapatversenyben a győztes amerikai csapatot segítette, mivel  az egyesült államokbeli tartózkodása alatt a Turngemeide Philadelphia csapatában szerepelt. Három amerikai úszó – Leo Goodwin, Louis de Handley, Joseph Ruddy – olimpiai bajnok, mint a győztes vízilabdacsapat tagja is a dobogó legmagasabb fokára állhatott. Frank Kungler pedig súlyemelés és birkózásban is érmet nyert.

Olimpiák a világkiállítások jegyében
A maratoni futásban is egy amerikai Frederick Lorz szakította át a célszalagot, de végül jóval a versenyek és ünneplések után maga mesélte el, hogy a táv nagy részét automobilban tette meg. Körülbelül a 9. km-nél szállt be a járműbe, és a vége előtt nem sokkal, kipihenten kiszállva előzte meg sporttársait. Így hivatalosan honfitársa, Thomas Hicks lett az első, akit brandyvel és fájdalomcsillapító sztrichnin-szulfáttal tömték ismerősei, de végül ő megtarthatta aranyérmét. A csaló Lorzot kizárták, örökre eltiltották a nemzetközi szerepléstől, de egy évvel később amnesztiát kapva, elsőként ért célba a bostoni maratoni versenyen. 
A MOB 1904. május 23-án három atlétát, egy úszót és egy vívót nevesített mint lehetséges olimpikonok. Végül is két úszó és két atléta képviselte a magyar színeket az első tengerentúli olimpián. Békessy Béla és Mészáros Ervin vívók szerepléséhez nem járult hozzá az akkori katonai vezetés. Halmay Zoltán úszó megnyerte az 50 és 100 yardos gyorsúszási számokat. Kis Géza ugyancsak úszásban, középtávokon szerzett ezüst- és bronzérmet. Magyarország így a legjob öt között végzett az érem- és aranyérem-táblázaton. Románia ezen az olimpián sem vett részt.





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!