Két erdélyi sportoló a londoni olimpián
Sorozatunk hetente egy-egy olimpia fontosabb momentumaira tekint vissza az első athénitől (1896) a tokiói (2021) ötkarikás játékokig, kiemelve a több mint kétszáz erdélyi magyar és székely sportoló rendkívüli eredményét. Ma az 1908-as londoni nyári olimpiai játékokon történteket ismertetjük.
A londoni ötkarikás játékokat igyekeztek megvédeni egy esetleges világkiállítástól, sőt a szokásos brit–francia gazdasági tárlat sem befolyásolta. Ennek ellenére például az ötkarikás játékokat nyári és őszi sportágakra bontották. Az őszi albioni ködben és esőben például korcsolya-, jégkorong-, ökölvívó-, labadarúgóversenyeket rendeztek. Egy vadonatúj stadionban rendezték a versenyeket, még a kerékpár- és az úszószámokat is.
Azokban a sportágakban, ahol kiesési rendszerekben bonyolították le a versenyeket, csak a győzteseket jutalmazták aranyéremmel. Így például a vízilabda, a labdarúgás, a rögbi olimpiai döntősei még ezüstérmet sem kaptak, sőt az olimpia hivatalos jegyzőkönyvében sem szerepelnek. Ennek ellenére például vívásban bronzérmet osztottak a 3–8. helyezettnek. Tornában a csapatverseny győztese aranyat kapott, míg a csapat tagjai ezüstérmet.
Magyarország három arany-, négy ezüst-, és akkor egy, jelenleg két bronzéremmel az érem- és ponttáblázaton a hetedik helyen végzett. Az olimpiák történetében a nyitónapon első ízben vonultak fel a részt vevő nemzetek képviselői. A magyar zászlót és a Magyarország feliratú táblát az Aradon érettségizett nehézatléták, a Mudin-testvérek (István és Imre) vitték, akik egy évtizeddel később, 1918 nyarán estek el az olasz fronton.
Londonban indult el a magyar kard hihetetlen sikersorozata. Megnyerték a csapatversenyt és Fuchs Jenő révén az egyéni döntőt. Egyébként az egyéni verseny első hat helyezettjében öt magyar sportolót találunk. Első ízben nyert aranyat magyar birkózó, Weisz Richard személyében.
Két erdélyi sportoló is erősítette a magyar színeket, egy ezüstérmet és egy érdekes harmadik helyet szerezve.
Somodi István atléta Kolozsváron született 1885 augusztus 22-én. Középiskolai tanulmányait és a jogi egyetemet szülővárosában végezte. 1903 júniusában a kolozsvári diákok testgyakorló köri versenyén, három számban – síkfutás, távolugrás, magasugrás – is győzni tudott. A 172 cm-es, magasugrásban elért eredménye három centivel volt jobb, mint az akkori magyar felnőtt rekord. 1904-től a BEAC sportolója. Saját költségén részt vett az 1906-os Panhellén játékokon. Az első londoni olimpián hármas holtversenyben, 188 centiméterrel ezüstérmet szerzett. Az olimpiát az amerikai H. F. Porter nyerte 190 centiméterrel. A brit Con Leahy, a francia G. Andre és az erdélyi Somodi István második lett. Egyébként Somodi az első atléta, aki egy új módszerrel hátradőlve ugrott át a lécen. Ezt fejlesztette ki Dick Fosbury a hatvanas évek végén a flopként elhíresült ugrásnemmé, így nyert olimpiát 1968-ban, ebben a stílusban ugranak jelenleg is.
A legérdekesebb és legellentmondásosabb Levitzky Károly esete. Levitzky 1881 május elsején Dorgoson született, a mai Arad megyében, Aradtól mintegy ötven kilométerre, viszonylag módos polgári családban. 1909-ben diplomázik a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán. Ötszörös magyar bajnok egypárevezésben. Londonban az egypárevezős verseny első fordulójában legyőzi az olasz Ciabattit, majd az elődöntőben vereséget szenved McCulloghtól. Londonban nem rendeztek kisdöntőt, így máig vitatott kérdés a harmadik helyezett kiléte.
Tény, hogy a Londonból hazatért delegáció MOB-hoz elküldött zárójelentésében az éremtáblázaton csak az olimpiai váltófutásban elért egyetlen bronzérem szerepelt, és ez így van egészen a Magyar Olimpiai Bizottság 1996-os Athéntól Atlantáig megjelent könyvében.
1998 augusztusában a Nemzetközi Olimpiai Akadémia könyvtárában alkalmam volt tanulmányozni az 1908-as olimpia hivatalos jegyzőkönyvét. Nos a 37. oldalon az evezős versenyszabályzatot tanulmányozva a következőt jegyezhettem fel: a verseny kiesési rendszerben folyt. Minden fordulóban két versenyző indult egymás ellen, vagyis nem hat vagy nyolc hajó állt fel a rajthoz, mint manapság. A győztes jutott tovább. A négy versenyszámban minden ország maximum két versenyzőt, csapatot indíthatott. Nem volt helyosztó a harmadik helyért. És – az olimpiák történetében egyedi módon, a kiírás szerint – csak az első helyet díjazták éremmel. Vagyis a döntős és végül a második helyre érkezett McCullogh sem kapott ezüstérmet. Sőt az érmesek táblázatán is csak a győztes neve szerepel.
A helyzet tisztázásáért a Magyar Olimpiai Akadémia szakértőihez fordultam. Hencsei Pál, a magyar sporttörténet egyik szakavatottja (23 sportkönyve jelent meg) szerint a 2000-es évektől kezdve a sportirodalom nemzetközi nagy nevei újraértékelték az 1908 londoni játékokat, és ha utólag érmet nem is tudtak adni, de a helyezéseket (a második és az elődöntősöknek holtversenyben a harmadik helyezését) szerepeltetik mind az érem-, mind a ponttáblázaton.
Sporttörténeti érdekesség, hogy Erdély első két olimpikonja az ötkarikás játékok előtt egy évvel egy téli sportban, gyorskorcsolyában mérte össze erejét. A magyar főiskolás bajnokság 1000 méteres számában Levitzky Károly legyőzte Somodi Istvánt.