Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a szülők okoseszközökkel kötik le a gyerekek figyelmét. Az okos­­te­le­fo­nok, táblagépek túlzott használatának következményei már megfigyelhetők. A szakértő szerint a tudatosság és az arany középút megtalálása a megoldás. Az okoseszközök használata egyre elterjedtebb nemcsak serdülők körében, hanem az óvodások között is. A szakértő szerint kétélű fegyver ez a virtuális világ, bár megfelelő figyelemmel nagyon hasznos lehet, a gyerek előnyére formálható. Szabó Irén Ottilia, a Hargita Megyei Nevelési Tanácsadó- és Erőforrás Központ igazgatója úgy véli, elsősorban a szülő feladata, hogy a korlátozza a gyerekek képernyőidejét, valamint felügyelje tevékenységét. – Sajnos egyre kisebb kortól megfigyelhető az okostelefonok, -eszközök túlzott használata. Nem az a sajnos, hogy vannak ezek az eszközök, hanem ezek igénybevételének a mértéke. Rendre tapasztaljuk az iskolákban, óvodákban a virtuális világ nem megfelelő használatba vételének következményeit – fogalmazott a szakértő. Tiltott tartalmak Iskoláskorban az okostelefon hasznos találmány lehet, hiszen könnyen ellenőrizni tudja a szülő, hogy éppen mit csinál, hol tartózkodik a gyerek. Az igazgató kifejtette, hogy serdülőkorban és az iskolában a legjellemzőbb probléma a tiltott tartalmakhoz való hozzáférés. A gyerekek szociális érettség hiányában nem tudják feldolgozni ezeket az információkat, ami különböző viselkedési zavarokban nyilvánul meg. – Szorongásban, frusztrációban, önmaguk és mások felé tanúsított agresszióban nyilvánul meg leginkább ezeknek a tartalmaknak az idő előtti megtekintése. Ráadásul ez még a jobbik eset, ugyanis, ha magába fojtja a gyerek ezeket az érzelmeket, előbb-utóbb egyszerre törnek elő, súlyosabb formában – hangsúlyozta a tanácsadó. Nincs szükség óvodában a telefonra A szakértő szerint óvodáskorban egyáltalán nincs szüksége a gyereknek a telefonra. Egyre gyakrabban látunk egész kis gyerekek kezében telefont, mert kényelmes és leköti őt. Ez hatalmas vonzerő. A gép nagyon sok olyat tud, amire a felnőttek is rácsodálkoznak. – A legideálisabb, ha a készülékek helyett a gyerekkel közösen töltjük ki a szabadidőt. Sokszor természetesen egyszerűbb, ha a telefonra bízzuk, hisz addig a szülő esetleg elmaradt teendőit tudja pótolni. Ez ideiglenes megoldás, és hosszú távon még több problémát okoz, mint például a beszédkészség nem megfelelő fejlődése – hívta fel a figyelmet. Szabó Irén hozzátette: egyre gyakoribb jelenség a sokat telefont használó gyerekek körében a beszédkészség lemaradása. A logopédusok jelezték, hogy a beszédkészségükben későn fejlődő gyerekek rendszerint túl sokat ülnek a képernyő előtt. – Hiányzik a mindennapokból a meseolvasás, a közös beszélgetés, a séták alatt történő kommunikáció. A mobiltelefonok használatának ideje alatt ezek elmaradnak, így egyértelmű, hogy a beszédben visszamarad társaitól. Ha már kialakult ez a rossz szokás, a szülők kezében van a döntés, nekik van autoritásuk, és megszabhatják a készülékek használati idejét – mutatott rá az igazgató. Lehet másképp is A világjárvány ideje alatt a diákok, gyerekek is az online térbe kényszerültek. Szabó Irén szerint meg kell tanulni megkülönböztetni, mi az, ami a gyerek javára válik az internetes tartalmak közül. – Mindenképp lehet hasznos is. Információgyűjtés, az iskolai anyag kiegészítésének szempontjából kiváló segédeszközök lehetnek az okostelefonok. Viszont a szülő feladata a nem a korosztálynak megfelelő tartalmak kiszűrése – pontosított az igazgató. Tiboldi Bea, a Csíki Anyák Egyesületének elnöke segítségével szülőkkel is felvettük a kapcsolatot, hogy ez irányú tapasztalataikról beszámoljanak. Mint megtudtuk, a legtöbb szülő igyekszik korlátozni a gyerekek telefonhasználatát. A szakértő által is javasolt módon igyekeznek leszűkíteni az interneten töltött időt, csupán az oktató tartalmak megtekintésére korlátozva azt. Továbbá a napi teendők (szakkörök, sportolás, tanórák stb.) egyeztetése és a kapcsolattartás is telefonon történik. – A kilencéves gyerekünk heti egy órában online románórára jár, ezenkívül, ha bármilyen házi feladathoz szükséges, használja a készüléket. Rossz idő vagy betegség esetén, ritkán odaadjuk. A kisebbik követelőzőbb. Ő még csak hatéves, nem tud könyvet, hosszabb szöveget olvasni, míg a testvére házi feladatot ír, unatkozik. Vele nagyobb a harc. A telefonon leginkább egyszerű játékokat játszanak vagy gyerekvideókat néznek. Rendszeresen látják kortársaik kezében, sokat beszélünk erről, próbáljuk megmagyarázni, miért nem tartjuk helyesnek, miért káros számukra. Rengeteg energiát fektetünk abba, hogy a rendszer tartható legyen, ne gyengüljünk el, ne csak tiltsunk, hanem magyarázzunk is. Törekszünk példát mutatni: mi sem nézünk tévét, a szórakozást nem az online térben keressük. A szabadidőnket is arra fordítjuk, hogy sok offline élményük legyen – részletezte az egyik szülő. Szabó Irén nevelési tanácsadó is kifejtette, hogy a szigorú tiltás nem eredményes. A tiltás mindig kíváncsiságot szül, ezáltal erősebb lesz a vonzás. – Többször kerül ez a téma nálunk is terítékre. Meg kell találni az arany középutat, és elkerülni a végleteket. Frusztráltságot szül az is, ha teljesen elzárjuk a gyerekeket az online tértől, főleg, ha társaik folyamatosan használják. Igazítani kell a család életviteléhez is a készülékek képernyőidejét – fűzte hozzá Szabó Irén Ottilia.

Adorján Zsófia