Bár a legtöbb háztartásban már jó előre beszerezték az ünnep elengedhetetlen kellékét, a karácsonyfát, mégis sokan kivárnak vele az utolsó percig. Ilyenkor karácsony előtt gyakran felmerül a kérdés, hogy milyen legyen az áhított fa, mű vagy vágott, esetleg földlabdás? E témánál is igaz, hogy ahány ház, annyi szokás. Mindegyik változatnak megvannak az előnyei és hátrányai. Sokan a vágott fenyők ellen vannak, amelyek az utóbbi hetekben elárasztották a városok utcáit, és lépten-nyomon több százával árulják az akár hazai, akár külföldről behozott fákat. Az áruházak polcairól a műfák sokasága köszön vissza, lehet választani, szín, forma, nagyság szerint, kinek milyenhez van épp kedve és mit enged pénztárcája. A vágott fenyőket ellenzők legfőbb érve, hogy tönkretesszük környezetünket a mértéktelen fakivágásokkal. A legtöbben nem is gondolnak arra, hogy ezek a fák főként ültetvényekről származnak, amelyekben azonnal pótolják a levágott csemetéket, és az alatt a 7-8 év alatt, amíg akkorát nőnek a fák, hogy kivágásra kerüljenek, mennyi szén-dioxidot kötnek le és mennyi oxigént bocsátanak ki, nem utolsósorban pedig hány embernek biztosítanak munkát ezek az ültetvények. Az ünnepek lejártával fűtésre is használhatók a kivágott fák, nem beszélve a lakásban szétáradó fenyőillatról, amely nélkül – legalábbis számomra – elképzelhetetlen a karácsony. A műfenyőket pártolók azzal érvelnek, hogy azt csak egyszer kell megvenni, és mindig ugyanolyan szép. Viszont abba már kevesebben gondolnak bele, hogy mekkora ökológiai lábnyomot hagynak maguk után. Mivel műanyagból készülnek, mennyi káros anyagot bocsátanak ki az üzemek előállításuk során, mennyibe kerül a szállításuk, amíg Kínából elérkeznek hozzánk, illetve az sem utolsó, hogy környezetszennyező hulladékként végzik, miután elhasználódnak. A mi családunkban még sosem merült fel a karácsonyfa milyenségének kérdése, hiszen számunkra egyértelmű a válasz. Bárhogy is döntünk, érdemes mindenképp a dolgok mögé is bekukkintani, és látni attól a bizonyos fától az erdőt.