Minden országnak megvan a nemzeti itala, ami nekünk a tokaji, az az örményeknek az Ararat konyak. Számunkra sem ismeretlen e párlat, a hatvanas években Magyarországon az elit fogyasztotta. Nagyon büszkék e nedűre, s méltán. Már a gyár elhelyezkedése is méltóságot sugall, Jereván egyik legszebb helyén építették fel vörös kövekből, a kapuból nagyon szép kilátás nyílik a városra. A konyak alapja az örmény szőlő, az országban nagyon sok különleges fajta terem, számos olyan ősi tőkét találunk, amiknek nektárjától talán még Noé apánk részegült meg az Araráton. [caption id="attachment_80357" align="aligncenter" width="1000"] Itt készítik az Ararát konyakot[/caption] A gyárat 1887-ben nyitották meg, az üzem először borra és pálinkára szakosodott. Az első igazgató dolgozószobáját a vendégeknek is bemutatják, kémcsövek, minták sorakoznak a polcokon. Egy Franciaországban tanult szakember hozta el a konyak technológiáját magával, azóta szakosodott a gyár e nemes italra. A rendszerváltás után a franciák vették meg az üzemet, így a gyártás visszatért a forráshoz, a francia technológiához, s a gallok a forgalmazást is megújították. A világ 31 országába exportálják, természetesen brandy néven, az orosz és az örmény feliraton viszont konyak szerepel. Az Ararat hat fehér szőlőből készül bonyolult eljárással. Minimum három évig érlelik tölgyfa hordóban, majd szintén régi recept szerint házasítják különböző évjáratú párlatokkal, s kristálytiszta forrásvízzel dúsítják. A palackok ára az évekkel növekszik, egy három évtizedes márka már kétszázezer forintért szerezhető be Magyarországon. Egy hordóban mintegy 80 liter konyakot tárolnak, a hordót nyolcvan évig használják. A politika ide is betette a lábát, az ide látogató vezető politikusok kapnak egy hordó italt, amit természetesen itt tárolnak. Mintegy három tucat miniszterelnök ajándékát mutatják büszkén. A leghíresebb kiállított relikvia a béke hordója, a minszki tűzszünet után töltötték meg, s akkor nyitják ki, ha beköszönt a béke Karabahban. A remény jeleként itt látható az egyetlen azeri zászló is az országban. [caption id="attachment_80358" align="aligncenter" width="1000"] Fotók: Csermák Zoltán[/caption] Churchill is nagyon kedvelte e terméket, nagy barátja Sztálin minden évben meglepte kedvenc márkájával, a Dvin-nel. E szép szokáshoz fűződik egy legenda is, az angol miniszterelnök egyszer nem a régi minőséget ízlelte, s ezt szóvá is tette a generalisszimusznak. Sztálin utánanézett a dolognak, s kiderült, hogy a jereváni pincemestert Szibériába deportálták. Intézkedése nyomán, a következő évben az ínyenc primeminister már a régi kedvencét élvezhette. A díjak oklevelei falakat töltenek be, megtudhatjuk, hogy a tízéves Akhmatar legutoljára San Franciscóból hozta el a nagydíjat. Ráakadtunk arra is, hogy az 1958-as Budapesti Nemzetközi Borversenyen a nemzetközi zsűri az Örmény Sz. Sz. K. konyakjának aranyérmet ítélt oda. Akkor még kicsi voltam, nem hiszem, hogy megkóstolhattam volna. Csermák Zoltán