A csíkszentkirályi Vadrózsa néptánccsoport a fellépések mellett a közösségi életből is kiveszi a részét. Télen az aprószentek hagyományának életben tartásával, húsvétkor pedig a locsolás révén. A húsvéti időszak közeledtével ezúttal az utóbbinak jártunk utána a két táncoktató, Kelemen Szilveszter és Kósa Gabriella segítségével. Az idősebb korosztály fogyatkozásával egyre inkább veszélybe kerülnek kulturális értékkel bíró néphagyományaink is. Mára már a fiatalabb korosztályból kevesen tudják, hogy miről is szól az aprószentekezés. Talán a húsvéti ünnepeket és a hozzá köthető népszokásokat még nem fenyegeti ilyen mértékű feledés. A vasárnapi ételszentelés és a húsvétmásodnapi locsolás még nagyon is élő hagyományokból merítenek. Ilyenkor a fiúk és férfiak illatos vízzel felkerekednek a piros tojás és néhány kupica szíverősítő reményében, és a locsolóvers elszavalása után megöntözik a lányokat, illetve a hölgyeket. Kettős szerep: néptánc és hagyományőrzés Hagyományőrzés terén talán az átlagosnál jobb a helyzet Csíkszentkirályon, ugyanis a falu néptáncos fiataljai aktívan kiveszik részüket a fellépések mellett a hagyományőrzés életben tartására irányuló mozgalmakból is. Kelemen Szilveszter és Kósa Gabriella hivatásos táncosok a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttesnél, mindemellett hetente több alkalommal eljárnak az alcsíki településre a falu fiataljainak néptáncot oktatni. A néptáncoktatás mellett ők is kiveszik részüket a fiatalokkal együtt a több mint egy évtizede élő népviseletes húsvéti locsolásból. – Ezt a szokást még a Vadrózsa néptánccsoport két alapítója, Gábor Dénes és Hozó Levente kezdeményezte – tudtam meg Kelemen Szilvesztertől, aki így folytatta: az azóta eltelt időszakban is töretlen a fiatal táncosok népviseletben hideg vízzel történő locsolási kedve. Szilveszter elmondása szerint ilyenkor a lányok is székely ruhában, vagy legalábbis népviseletben várják a locsoló legényeket. A legények hangos zeneszóval és vödörrel a kezükben felkeresik táncospárjaikat, majd a szavalást követően két legény megfogja a leányzó kezét és a frissen merített vízzel leöntik. Az ilyenkor szokásos kínálmáció után, a zenészek biztosítják a talpalávalót, és néptáncosokhoz híven a locsolás mellett még meg is táncoltatják a ház női tagjait. A húsvéthétfőt megelőzően, vasárnap este előadással egybekötött bált rendeznek a faluban. Olykor maguk a vadrózsások szervezik a bált, de ha nem is épp ők szervezik, mindenképp állandó résztvevői az eseménynek. Másnap déltől éjfélig járják a falu utcáit és megöntözik a falu leányait. Kósa Gabriella, amióta Csíkszentkirályon táncoktató, maga is minden évben részese a népviseletes locsolásnak. – Nagy meglepetés és öröm, olykor jobban izgultam, mint egy-egy fellépés előtt, mikor a zeneszó és ének kíséretében hallottam közeledni a fiatalokat. Egy élmény és nem utolsósorban egy régi szokás életben tartását célzó tevékenység is egyben – fejtette ki véleményét a hagyományt illetően Kósa Gabriella. Vadrózsa, Bimbócska és Rügyecske A három megnevezés – Vadrózsa, Bimbócska és Rügyecske – a növény élettani jellemzői mellett utal a Vadrózsán belül működő, jól elkülöníthető három csoportra, a legkisebbektől a legnagyobbakig. A legkisebbeknél a legfiatalabb tag csupán kétéves, de vannak negyedik osztályosok is. – A Rügyecskékkel gyermekjátékokat tanulunk be az előadásokra. Az ő esetükben az a fontos, hogy kialakuljon a jó zenei hallás és a ritmusérzék. Természetesen a játék mellett – tudtuk meg Kósa Gabriellától. Kelemen Szilveszter, a néptánccsoport társoktatója hozzáfűzte: a Bimbócskák jelen pillanatban a legnépesebb korosztály, ötödik és nyolcadik osztályos gyerekek alkotják leginkább a csoportot. Elmondta: ennek köszönhetően gyakorlatilag a Vadrózsa, vagyis a felnőtt néptánccsoport utánpótlása mind színvonalra, mind pedig mennyiségre biztosítva van. – A Vadrózsa életében, amióta megalakult, évről évre jobb és nagyobb volumenű előadásokat tudhat maga mögött. Sőt, a színvonalas előadások mellett egy igazán jó és összetartó közösség verbuválódott össze a fiatalokból. A Vadrózsa tagjai közül az elmúlt években két fiatalból hivatásos táncos lett. A húsvétra visszatérve volt olyan év is, amikor közel negyven-ötven fiatal ment locsolni – részletezte Kelemen Szilveszter. Hozzátette: időnként két csoportra kellett osztani őket, hogy idejében elérjenek mindenkihez locsolni. – Sajnos az idén a járványhelyzet bizonytalanságából kifolyólag még nem tudjuk, mit engednek meg a szabályozások az előadást és a hagyományőrzést érintően – adtak hangot aggodalmuknak a táncoktatók. A virágzó mozgalom feltételei Fent már említettük, hogy a legkisebbektől, az óvodáskortól az egyetem, vagy munka előtt álló fiatalokig, mindenki megfordul a tánccsoportban. – A töretlen fennállást a polgármesteri hivatalnak köszönhetjük, azon belül is Székely Ernő polgármester támogatásának, valamint további segítség a szülők bizalma és áldozatos hozzáállása anyagilag és más szinten egyaránt. Egyre nagyobb részt vállal a plébánia is, legyen szó akár a hely biztosításáról, vagy bármi másról – beszélt támogatóikról Kelemen Szilveszter. Hozzáfűzte, igyekeznek megtalálni a kiemelkedő tehetségeket a csoportjainkon belül, a néptáncosok mellett remek énekeseik és hangszeren játszó fiataljaik is vannak. – Minden adott, hogy tényleg híres és szakmailag is magas színvonalat képviselő tánccsoportot tudjunk működtetni, és hogy tartalmas előadásokkal álljunk elő, többek között a tavaly bemutatott Együttélés című előadásunkhoz hasonlót. A Vadrózsa tánccsoport azon dolgozik, hogy minél színvonalasabb előadásokkal és táncok betanulásával örvendeztesse meg a közönségét, természetesen mindezt a hagyományok megőrzésére figyelve tesszük – adtak hangot bizakodásuknak az oktatók.

Vlaicu Lajos