Nem fagyasztották be a Székely Termék Mezőgazdasági Szövetkezet tevékenységét, de a további működéshez törzs­tő­keemelésre lesz szükség. A csíkszeredai Székely termék bolt újranyitását nem tervezik, inkább a nagykereskedésben látja a szövetkezet jövőjét Márton István. A Székely Termék Me­ző­gazdasági Szövetkezet tisztségben lévő elnöke a múlt héten ismételten benyújtotta le­mondását. Reméli, a holnapra összehívott ülésen megtörténik a tisztújítás a szövetkezet élén. [caption id="attachment_16546" align="aligncenter" width="620"] Fotó: Domján Levente[/caption] – Évekkel ezelőtt a vásárok megszervezése jelentette az első lépést a termelők biztatására, majd a szövetkezeti üzlet. Visszatekintve hogyan látja ezt a folyamatot? – 2008 végén, amikor idekerültem, azzal kezdtük, hogy bejártuk a megye összes települését, térségenként gyűléseket tartottunk. Feltérképeztük a problémákat. A megyei tanács keretében akkor alakult a vidékfejlesztési részleg. Két nagy problémával szembesültünk: a gazdák nem tudták, mit kezdjenek a tejjel és a hússal, a feldolgozás és az értékesítés okozott gondot. Akkor úgy láttuk, az embereket kell felkészíteni. Két-három éven keresztül tanfolyamokat szerveztünk, majd elkezdődtek a vásárok. A nagyobb ünnepekhez kapcsolódó vásárok után továbblépést jelentett a vásárok havi rendszerességgel való megszervezése. Ennyi év távlatából úgy látom, jó dolog volt. Ez a folyamat visszafordíthatatlan. Függetlenül a megyei tanács vezetésétől, választásoktól, kormányoktól, ha valamilyen nagy katasztrófa nem történik, ez tovább tud menni. – Ennek ellenére úgy tűnik, egyfajta útkeresés zajlik… – Az útkeresés mindig napirenden van. A Székely Termék Mezőgazdasági Szövetkezet egyelőre még él, nem fagyasztottuk be a munkáját, csupán a csíkszeredai boltot zártuk be. Tágabb teret kell biztosítani a termékek értékesítésére. Most azon gondolkodunk, hogy partnerszerződéseket kössünk, és a volt fogyasztási szövetkezetek meglévő épületeit hasznosítsuk a köz javára. Térségenként szeretnénk hűtőkamrákkal felszerelt logisztikai központokat a Székely termékek számára, ahová begyűjthetjük a termékeket, majd innen szállíthatjuk, igény szerint. Változnak a vásárlói szokások, a vásárlók igényei, új termékek jelennek meg. Ezelőtt két héttel a Székely termék elbíráló bizottság vissza kellett utasítson terméket, mert nem felelt meg a feltételeknek. Amióta működik ez a bizottság, öt olyan eset is történt, amikor vissza kellett utasítani a terméket. Az első szerződéseket öt évre kötöttük, most lejárnak, ezek meghosszabbításán, feltételrendszerén is dolgozunk. – A múlt héten tartott ülésen is benyújtotta lemondását, de mivel nem volt kvórum, nem született döntés sem. Miért mondott le? – Úgy érzem, teret kell engedjek az újaknak. Lehet, hogy valamiket nem jól látok ezekből a dolgokból. Egy fiatal lehet, többet tud tenni fiatalos lendülettel. A Székely Termék Mezőgazdasági Szövetkezetnél társadalmi munkában végeztem a teendőket. Itt egy ember, aki a nyolc órából vagy a hat órában ezzel foglalkozik, keresi a lehetőségeket, hol lehet eladni ezt az árut. Be kellett volna járni minden olyan települést, ahol vendégfogadásra szakosodtak, vendéglőket, szállodákat, ahol a vendégek nem sajnálják a pénzt a jó termékért. Az én munkahelyen nem engedte ezt meg… Olyan valaki kell, aki ezért dolgozik, csak ezért kapja a fizetését. Én ezt már nem tudom felvállalni a koromnál fogva sem, meg amíg itt vagyok, át kell adnom a stafétát. – Mennyire tudott mostanig működni a szövetkezet? – Ezt a szövetkezetet valamilyen formában tovább kell működtetni. Az eddigi megbeszélésen mindenki egyetértett azzal, hogy menedzserigazgatóra van szükség, és olyan pénzügyi helyzetbe kell hozni, hogy működni tudjon. Csíkszeredában nem érdemes még egyszer boltot nyitni, mert tulajdonképpen konkurenciát csináltunk saját magunknak. A vásárokban a termékeket mindenki megkaphatta havonta egyszer. A boltba ugyanazzal az árral kerültek a termékek, de ott rá kellett tenni 20 százalékot. Nem volt akkora forgalom, nem volt akkora árrés, hogy a költségeket fedezni lehessen. Nem látom értelmét annak, hogy újra beindítsuk a boltot, a nagybani kereskedésben látom a továbblépés lehetőségét. – Mennyire álltak az üzlet mellé a termelők? – Nagy részük nem volt hajlandó, hogy olcsóbban adja be a terméket, mint ahogy a vásárban árulta. Nem érezték igazán magukénak ezt a szövetkezetet, kivéve két-három termelőt, akik az utolsó percig kitartottak és azt mondták, nem szabadna bezárni, tovább kellene vinni. Voltak olyanok is, akik, amikor észrevették, hogy baj van, kivonultak. Egyszerűen elvitték a termékeiket. – Ezen a hozzáálláson lehet változtatni? – A szövetkezeti mozgalomnak, ami az egész világon működik több száz éve, szabályai vannak, azokat be kell tartani. Egy szövetkezetnél a lényeg az, hogy amikor bajban van az értékesítés, vagy valahol elakad valami a termelésben, akkor azt mindenki meg kell érezze. Nem díszmenetelésből áll sem a termelés, sem az értékesítés. – Anyagi gondjai is vannak a szövetkezetnek? – Az induló tőkéhez mindenki hozzájárult. A 16 egyesület és cég kétezer lejjel, az egyéni vállalkozók ezer lejjel. A héten tartandó közgyűlésen, ha olyan döntés születik, akkor indulásból vagy tőkeemelést kell eszközölni, vagy valakinek fel kell vállalnia, hogy két-három hónapon, vagy akár fél éven keresztül fél normában, vagy hozzám hasonlóan, társadalmi munkában viszi tovább a munkát addig, amíg pénzmagra tud szert tenni a szövetkezet. Ahhoz, hogy megvalósítható legyen az, amiről beszéltem, tőkére kell szert tenni, mert a szövetkezet magán típusú vállalkozás, működtetésére közpénzt nem lehet felhasználni. Daczó Dénes