kevés felhő
tiszta égbolt
enyhe havazás
szórványos felhőzet
Nehéz táska
Újabb tanév küszöbén állunk: diákok, pedagógusok és szülők. Ha rangsorolni kellene, kinek nagyobb kihívás, fejfájás, megpróbáltatás a tanév kezdete, talán nehéz is volna sorrendet megállapítani. Az egymásra utaltság, a kiszolgáltatottság valamiért fokozódott az elmúlt évtizedben. Az országos televíziók a tanügy, a pedagógusok lejáratásában versengenek. Velük egyetemben mi is egyre többen éreztük azt a kényszert, hogy ócsároljuk a tantestületeket, őket tegyük felelőssé a rendszer minden egyes hibájáért.
Miközben az iskola az oktatásról, a nevelésről kellene szóljon, egyre nagyobb hangsúlyt kap, kapott az elmúlt években a pedagógus–szülő viszony. A mindent megmondó, mindent kimondó társadalmi beidegződés, elvárás oda vezetett, hogy lassan mindenki jobban tudja a rendszeren kívülről, hogy mi is lenne a dolga tanítónak, tanárnak, iskolavezetőnek. A hétköznapi turkálás tényét már az iskolába is bevittük, „turkálunk” a pedagógusok között szín és forma szerint. Vannak, ahol a válogatási kritériumok ennél összetettebb, bonyolultabb sémák alapján állnak fel, aztán szeptembertől júniusig mindenki bizonygatja igazát, hogy miért szeretné vagy éppen miért nem az illető pedagógust.
Baráti összejöveteleken, családi ebédeken a harmadik fogás után terítékre kerül a tanügy. Tele hassal mindenki osztja az észt, majd megsértődik, ha nem követi bólogatás tényfeltáró előadását.
Új tanév küszöbén új lelkesedéssel indul az esztendő. Az óvodában még túlbuzgó szülők vezetik gyereküket, s ahogy az érettségi felé közelít a csemete, alábbhagy a szülői lelkesedés. Megszűnik a szülői felelősségvállalás. Az első lépésekkor még számít a ceruza formája, a füzet vastagsága és vonalazottsága, hogy tizenkettedikre ridiküllé alakuljon az elemiben még több kilót nyomó táska.
A tanév kezdetén talán érdemes lenne szülőként megfogadjuk: idén a pedagógusra bízzuk az iskolai oktatás, nevelés feladatát. A diákot otthon nem a tanár, a tanító ócsárolására biztatjuk, buzdítjuk. A tanítónak, tanárnak nem mi adtunk pedagógusi diplomát, éppen ezért a számonkéréssel is jobb, ha a saját nebulóink kikérdezésére koncentrálunk. Tegyük ezt úgy, hogy közben ne vegyük át otthon az iskola szerepét és ne rendezzünk tanulási maratonokat. Ne a „Tanuljál fiam, mert másképp nem lesz belőled semmi!” legyen az egyetlen mondat a tanév idején szülő és gyerek között.
Az új tanév mindig új lehetőség tanárnak, diáknak, szülőnek is arra, hogy ne csupán a számjegyekben, diplomákban mérhető tudásra összpontosítsanak. Mit ér a tölcsérrel a gyermek fejébe töltött, sikeres abszolváló vizsgához és érettségihez vezető tudás, ha közben a hétköznapokban, az életben nem látják a dolgok közötti összefüggéseket a diákkorból kinőtt felnőttek?
Sikeres tanévet diáknak, pedagógusnak, szülőnek. Legyen közös élmény az elért eredmény!
Daczó Dénes
