borús égbolt
Ne törődj…
A napokban két alkalommal is megtapasztalhattam az emberi segítőkészséget és önzetlenséget, aminek hiányára oly divatos manapság hivatkozni és panaszkodni. Történt, hogy korosodó, ám hűséges munkatársam, azaz az autóm, két alkalommal is cserben hagyott egy héten belül. Nem nagyon, de éppen eléggé ahhoz, hogy ne jussak el egyik pontból a másikba.
Első alkalommal egy kedves kollégámat sodorta mellém a sors, aki azonnal megpróbált segíteni a bajomon. Miután nem sikerült, még el is szállított oda, ahová igyekeztem. Mindezt úgy, hogy tudtam: neki is hétvége a hétvége, és a családja már várta valahol. A második alkalom éppen tegnapi történet. Ismét nem indult a kocsim. Ezúttal egy ismerős taxis sietett a segítségemre, és bár a bajomat nem tudta megoldani, azonnal kerített egy szakembert, aki megdöbbentően gyorsan el is jött megnézni, mi lehet a baj. Az autó annak rendje és módja szerint beindult az értő kezek által, rohanhattam a dolgomra tovább. Olyannyira siettem, hogy még megkérdezni sem volt időm, mivel tartozom. Amikor végre mindenhová elértem, és továbbgördült a napom, persze fogtam a telefont, és hívtam segítőimet telefonon. Szabadkoztam, hogy még meg sem kérdeztem, mivel tartoznék a segítségért. Mindketten elhárították az érdeklődésemet, mondván, a világon semmivel. Holott tudom, nekik is a munkaidejükből vette el a gondom az értékes perceket. Éppen ezért esett olyan jól a hozzáállásuk. Bevallom, néha magam is elkeseredem az emberek egymással szembeni viselkedésén, nemtörődömségén vagy éppen azon, hogyan használják ki a kiszolgáltatottakat az előnyösebb helyzetben levők. És akkor jön egy ilyen tapasztalat, amitől úgy érzem, helyreáll egy kicsit a világ rendje, amitől szebb egy kicsit az élet.
Én ezekkel a sorokkal tudok köszönetet mondani, és azzal az ígérettel, amivel elbúcsúztunk: „Ne törődj, találkozunk még, és megiszunk egy sört!” Úgy legyen! Kívánok mindenkinek hasonló jó tapasztalatokat, hogy ne csak a csalódásról és elkeseredettségről lehessen beszélni (esetemben írni), hanem azt is vegyük észre, ha valami jól sül el. És aztán nyugodtan lehet találkozni a városban, és egy kellemes hűvös ital mellett azon mélázni, hogy nem is olyan szörnyű hely ez a mi világunk.
Farkas Endre
.jpg)
