[caption id="attachment_122072" align="aligncenter" width="2560"] A remetei tejporgyár felújítás alatt álló épületszárnya. A falak maradnak, a technológia változik    Fotó: Barabás-Pál Hajnalka[/caption] Most már nem a felvásárlók hiányán, hanem a tejtermelő gazdákon múlik, hogy élnek-e a lehetőséggel. A gyergyóremetei tejfeldolgozónak másfél-két év múlva termelési kapacitásának lefedéséhez annyi bio minősítésű tejre lesz szüksége, amennyi Hargita megyében jelenleg nincs is. Az erdei gyümölcsök, gyógynövények és gombák feldolgozására épülő liofilizáló üzem esetében hasonló a helyzet: minden adott a világpiacra lépéshez, csak a székelyföldi magánerdészetektől a termeléshez elég alapanyag érkezzen. A két, összesen közel 28 millió euró értékű gyergyóremetei nagyberuházás részleteiről és hozadékairól a befektető Batlas Holding vezetőit kérdeztük. Balázs Attila, a Batlas Holding ügyvezetője, bár évtizedek óta Magyarországon él, Gyergyóremete szülötteként nem titkolja származását, illetve a tájegységhez való kötődését. Az anyaországban több cég mellett sikeres építőipari nagyvállalkozás fűződik a nevéhez, pénzügyi forrásait, kapcsolati tőkéjét és üzleti tapasztalatait pedig úgy gondolta, hogy itthon, a csődbe ment, felszámolás alá került gyergyóremetei tejporgyár megvásárlásával és talpra állításával a helyi közösség javára is kamatoztatja. E célt szem előtt tartva dolgozták ki Gyergyószék – egész Székelyföldre kiható – iparfellendítési stratégiáját. A vállalkozó Gyergyóremetén megvalósuló több tízmillió eurós beruházói tevékenységéért – amihez egy ötcsillagos szálloda és egy kisrepülőtér építése is társul – Hargita Megye Tanácsa 2019-ben a Hargita Megyéért Díjjal jutalmazta. Felismerni értékeinket – Először azt kell megfogni, ami itt van. Azt, amiből Svájc és Ausztria meggazdagodott, mi pedig menekülünk, és nem vesszük észre, mi az, amit magunk mögött hagyunk. Megnéztük azokat az alapanyagokat, amelyek Székelyföldön egykor termettek, és ma is, akár világszinten is egyik legkiválóbb minőségben megteremnek. Máshol az élelmiszeriparban eszméletlen energiákat fektetnek abba, hogy alapanyagot teremtsenek elő, itt pedig megvan készen, és nem használjuk föl. Ezért döntöttünk első körben a felszámolás alá került gyergyóremetei tejporgyár megvásárlása mellett, aminek az újraindításához időközben nagyon jól jött a Pro Economica Alapítvány által kínált pályázati finanszírozás. Emellett megcéloztuk az erdei bogyós gyümölcsök, gombák, akár gyógynövények begyűjtését is, amit a liofilizáló üzemmel hasznosítani tudunk – foglalta össze tömören a lényeget Balázs Attila, a Batlas Holding ügyvezetője. A tejporgyár talpra állításával ötven, a liofilizáló üzem építésével pedig a gyergyói nagyközségben másfél éven belül további negyvenöt új munkahely létesül. A beruházás nyomán megújul az egykori tejporgyár impozáns épületsora is, ám a korábban használt, 90-es években korszerűsített tejporgyártó technológiavonalnak csupán a 20-25 százalékát tudják az új termelési követelményekhez igazítva használni – mondta Balázs Attila. A jelszó: legmagasabb hozzáadott érték A tejporgyár felszereléséhez, újraindításához és az ugyancsak itt épülő erdeigyümölcs-feldolgozó, fagyasztva szárító üzemhez kapcsolódó – összesen mintegy 28 millió euróra rúgó – beruházás részleteit Kari András, a cégcsoport termelési és vállalkozási vezetője ismertette. – Felmértük a tejporgyár korábbi technológiáját, és világos volt számunkra, hogy a legnagyobb hozzáadott értékű végtermék a csecsemőtápszer, azon belül is az anyatej-helyettesítő kiegészítő, illetve a speciális gyógyászati célú tápszer. A piaci igények felmérésével hamar kirajzolódott, hogy a legnagyobb igény a bio csecsemőtápszer iránt van. Ennek, illetve a nyugat-európai elvárásoknak megfelelően kerül felújításra a technológiája, aminek működtetéséhez a Sapientia egyetem csíkszeredai karának a segítségét kértük – hangsúlyozta Kari. Ami a számokat illeti, a megújult remetei tejporgyár naponta 54 ezer liter tej feldolgozására lesz képes, ami éves szinten 3 ezer tonna csecsemőtápszer előállítását teszi lehetővé. A gombákat és erdei bogyós gyümölcsöket fagyasztva szárító (liofilizáló) üzem feldolgozókapacitását a gyümölcsök esetében 1070 tonnára, gomba esetében pedig 700 tonnára méretezték. – A liofilizálás az élelmiszeripar legmagasabb minőségű és hozzáadott értékű végtermékét szolgáltatja számunkra. Ezt a technológiát manapság a gyógyszeriparban használják. A fagyasztva szárítással előállított végtermék egészséges, tartósítószer nélküli, teljesen bio, amennyiben az alapanyag is az, tehát maximálisan alkalmas a piaci igények kiszolgálására – tette hozzá. Helyzetben a biotejtermelők Kérdésünkre Kari András elmondta, a tejporgyár beszállítóiként – mivel a végtermék is bio minősítésű lesz – elsősorban olyan tejtermelőkre számítanak, akik ökogazdálkodói tanúsítvánnyal rendelkeznek. Ugyanakkor azokra a gazdákra is számítanak, akik bár nem elismert biotermelők, de maradéktalanul megfelelnek a hazai és uniós higiéniai irányelveknek. – Aki most a tejkontroll szerint termel, az számunkra is megfelel, viszont mi ezt a vállalat minőségbiztosítást végző munkatársai révén állandóan ellenőrizni fogjuk. E téren viszont nem tudunk semmiféle engedményt tenni. A csecsemőtápszer-gyártás valahol az élelmiszer- és a gyógyszergyártás között van, inkább az utóbbihoz közelebb. Tehát csak azokkal a gazdákkal tudunk együtt dolgozni, akik ezeknek a követelményeknek megfelelnek – szögezte le a beruházást végző cégcsoport termelési vezetője. Lapunknak elárulta, az üzem termelési volumenével összevetve – ami csúcsra járatva napi 54 ezer liter tej feldolgozására képes – felmérték a tanúsítvánnyal rendelkező, bio minősítésű tejet előállító gazdaságok lehetséges termelési kapacitásait. Hargita megyében a legfrissebb felmérés szerint naponta átlagosan 23 ezer liter biotejet állítanak elő, ami a nem bio, de minőségi tejet előállító gazdaságok termelési kapacitásaival együtt már képes lesz fedezni a remetei tejüzem szükségleteit. Kari állítja, a gazdák nyitottak az új remetei tejporgyárral való együttműködésre, ez alapján biztosítható lesz a működéshez szükséges alapanyag. A remetei tejüzem alapanyagigénye minden jel szerint komoly versenyre készteti a megyében érdekelt többi tejfeldolgozót, ami – a tejfelvásárlási árak növekedésén keresztül – a minőségi tejet előállító gazdák malmára hajtja a vizet. Kari András szerint ez egyáltalán nem baj, mivel a magasabb felvásárlási ár nemcsak a minőségre, hanem az állománybővítésre, végső soron a tejtermelés bővítésére is ösztönzi a térségbeli gazdálkodókat. Egy napon belül a szedés és a feldolgozás A liofilizáló üzem kapcsán a termelésvezető elmondta, az alapanyagként szolgáló gombát, gyógynövényeket és erdei gyümölcsöt nem csupán a vadon termett, természetből begyűjtött mennyiségre alapozzák, hiszen ez nem lenne elég az üzem biztonságos ellátására. A termelés fenntartásához a termelőktől származó bogyós gyümölcsökre is szükség van. Érzékeltetésként Kari elárulta, hogy a liofilizáló üzem 1070 tonnára tervezett gyümölcs- és 700 tonnás gombafeldolgozó kapacitása akkora, mint amennyi gyümölcs és gomba Hargita megye 200 ezer hektárra rúgó erdőségeiben megterem. – Nagyobb léptékű beszállítói körre lesz szükség, aminek keretében belátható időn belül stratégiai megállapodásra törekszünk a magánerdészetekkel. Sajnos azt látjuk, hogy a vadon termett gyümölcsök, gombák esetében nem megoldott a törvényes kereteken belüli szedés és begyűjtés. Viszont a vadon termett gombák és gyümölcsök sokkal intenzívebb íz- és bel­tartalmi értékekkel rendelkeznek, mint a termesztett fajták, ebből adódóan sokkal magasabb élvezeti értéket is nyújtanak. Igaz, hogy drágábbak is, de a liofilizálás révén egy teljesen egyedi termékskála kialakítására törekszünk. Olyanra, amire a nyugat-európai piacon jelenleg nincs példa. De ehhez élelmiszer-higiéniai szempontból az is kell, hogy a szedéstől számított 24 órán belül a gyümölcs és a gomba bekerüljön az üzembe, a tisztítást követően pedig mihamarabb gyorsfagyasszák. Ezután a fagyasztó-tárolóba kerül, ahonnan folyamatosan szolgáljuk ki a liofilizáló űrvákuumkamra-berendezésünket – sorolta lapunknak a termelésvezető szakember. Űrtechnológiával dolgoznak Megjegyezte, a liofilizálás technológiáját először az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA használta a világűrbe kijuttatott, űrhajósoknak szánt élelmiszerek tartósítására. Mivel ez kifejezetten költséges tartósítási technológiának számít – a termék beltartalmi értékeinek 90 százalékát megőrzi és szobahőmérsékleten tárolva is akár 5–10 évig eláll –, csak olyan élelmiszereket érdemes liofilizálni, amelyeknek megfelelően értékes az alapanyaga. A fagyasztva szárítás technológiájával például – miután az alapanyagból minden nedvességet kivontak – 100 kilogramm erdei gyümölcsből 15, 100 kilogramm gombából pedig 10-12 kilogramm marad. Az erdei gyümölcsök, a gombák és gyógynövények tipikusan ilyen értékes alapanyagok, amelyeket feldolgozott formájukban a magas áruk és prémium minőségük miatt kizárólag a nemzetközi piacokra szánnak. Ennek érdekében a remetei fagyasztva szárító üzemben készülő végtermékeket a nemzetközi szabályozásnak eleget tevő FSSC 22000, BRC, IFS, BIO, Kosher és Halal tanúsítással akarják árusítani – hangsúlyozta Kari András. A beruházók tervei szerint a termelést mindkét feldolgozóban – azaz a remetei tejporgyárban, illetve a közvetlen szomszédságában épülő liofilizáló üzemben is – 2022 őszén indítanák be. – Nagy felelősség ekkora beruházást bevállalni Székelyföldön, viszont úgy érzem, nekünk ez kötelességünk. Megtehetjük, meg is tesszük – hangsúlyozta Balázs Attila.

Domján Levente