Közel egy évtizeddel ezelőtt, pontosabban 2006. május 15-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben a közbeszerzési szerződések, a közérdekű munkálatok, koncesszionálási szerződések és a szolgáltatási koncesszionálási szerződések odaítélésére vonatkozó 2006/34-es sürgősségi kormányrendelet. Egyébként ilyen jellegű jogszabályozás a szóban forgó időpontig is volt, amelyet hatályon kívül helyeztek, s az akkori kormány azt hangoztatta, hogy gyökeres és érdembeni változásokat fog jelenteni a szóban forgó területen ez a sürgősségi kormányrendelet, új, szilárd alapokra helyezve a közbeszerzések igen ingatag, ellentmondásos eljárását. Tíz év távlatából elmondhatjuk, hogy a szándék szándék maradt, mert ez a jogszabály is azok közé tartozik, amelyeket egyáltalán „nem kímélt” az utólagos módosítások és kiegészítések garmadája. Még abban az esztendőben, azaz 2006-ban, a parlament jóváhagyta a sürgősségi kormányrendeletet, de már eleve módosításokkal és kiegészítésekkel a 2006/337-es törvény révén. És ezzel elindult egy nemkívánatos sorozat: 2006 májusától 2016 márciusáig huszonkilencszer módosították és kiegészítették a már említett 2006/34-es sürgősségi kormányrendeletet. Most, hogy közeledik a tizedik évforduló, azt a törvényhozás egy újabb módosítással „ünnepli meg”: a Hivatalos Közlöny március 7-i számában jelent meg és a múlt hét végén érvénybe is lépett a sürgősségi kormányrendeletet újólag módosító 2016/20-as törvény. Lényegében egyetlen szakasz, a 21-es szakasz módosításáról van szó. Ennek a szakasznak az értelmében bármelyik szerződő hatóságnak jogában áll a különböző odaítélési eljárásokat az elektronikus eszközök használata révén alkalmazni. Erre pedig a közismert SEAP (Sistem Electronic de Achiziții Publice) keretében kerül sor. Az elmúlt hét végétől viszont ez nem csupán lehetőség, hanem kötelezettség lesz a szerződő hatóságok számára. Igen, mert módosult ennek a 21-es szakasznak a megszövegezése. Ezek szerint a jövőben bármilyen odaítélési eljárás lefolytatása, valamint a közvetlen beszerzés során is kötelező az elektronikus eszközök használata. Ez tételesen azt jelenti, hogy ebben az esztendőben (azaz 2016-ban) a finalizált közbeszerzések összértékének legalább 60 százalékát elektronikus eszközök használata révén kell eszközölni. Már amennyiben azok eszközlésére lehetséges az elektronikus eszközök használata. A szóban forgó arányt 2017-ben legalább nyolcvan százalékra kell emelni, 2018-ban pedig ki kell teljesíteni, azaz elérni a száz százalékot. És hogy ne legyen pusztába kiáltott szó a most hatályossá vált rendelkezés, a törvény arról is rendelkezik, hogy annak a 60 százaléknak az esetleges „mellőzése” 50 000 lejtől 100 000 lejig terjedő pénzbírságot von maga után. Hatósági eligazítás A gyakori módosítások és kiegészítések kapcsán nem vitatnánk a mindenkori törvényhozás vagy kormányzat jobbító szándékát, de több mint visszás, hogy évi rendszerességgel hozzá kellett nyúlni a jogszabályhoz. És sajnos, utólag az is kiderült, hogy továbbra is van finomítani-, pontosítani-, tisztáznivaló. Ilyen körülmények között pedig nem véletlen, hogy a közbeszerzési eljárások, illetve szerződéskötések gyakorta indokolatlanul elhúzódtak, viszály viszályra halmozódott, s óhatatlanul „felfokozódott” az Óvások Elbírálása Országos Tanácsának (CNSC) szerepköre. Ennek bizonysága az is, hogy csupán az elmúlt esztendőben több mint 2500 óvás esetében hoztak döntést az ügynökség keretében, a 2006–2015-ös időszakban pedig az ügynökség által kibocsátott döntések száma megközelítette a 48 500-at. A szerződéskötési hatóságok illetékesei, de egyes közbeszerzési szakértők szerint is a viszályok, az óvások és a menet közbeni nézeteltérések jobbára azért következhetnek be, mert az ilyen-olyan módosítások és kiegészítések ellenére is vannak félreérthető, illetve nem eléggé precíz előírások a közbeszerzési jogszabályozásokban, beleértve az alkalmazási normákat jóváhagyó, utólag módosított és kiegészített 2006/925-ös kormányhatározatot. A jelek szerint erre, ha megkésve is, de ráébredtek a Közbeszerzési Országos Ügynökségnél (ANAP) is. Mondjuk ezt annak okán, hogy az ügynökség nemrégiben kinevezett új elnöke, Bogdan Pușcaș „megírta levelét”: a Hivatalos Közlöny ugyancsak március 7-i számában jelent meg a közbeszerzési szerződések érvényességi periódusa alatti módosítására és a módosításoknak lényeges vagy nem lényeges besorolására vonatkozó 2016/1-es utasítása. Ismereteink szerint eddigelé ilyen jellegű utasítás nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben. Miért is volt szükség egy ilyen jellegű, egyébként igen terjedelmes utasítás kidolgozására, illetve meghozatalára? A választ annak felvezetőjében találjuk meg. Nos, abban többek között az szerepel, hogy a 2006/34-es sürgősségi kormányrendelet, valamint a 2006/925-ös kormányhatározat egyes előírásai gyakorlatba ültetése, illetve tiszteletben tartása tekintetében viszonylag nagy a tanácstalanság, a bizonytalankodás. A szóban forgó előírások arra vonatkoznak, hogy mikor is módosíthatók a már megkötött közbeszerzési szerződések, mármint azok fizikai és/vagy értékbeni kiegészítése vonatkozásában, vagy éppenséggel bizonyos részekről való lemondás révén, továbbá a technikai megoldások vagy a projektek aktualizálása/módosítása tekintetében. Ugyanakkor az sem világos, legalábbis az érintettek egy része számára, hogy az ilyen jellegű módosítások mikor minősülhetnek lényegesnek vagy kevésbé lényegesnek. Mindezekre a kérdésekre ad meglátásunk szerint kimerítő választ, egyszersmind sok mindent tisztázva is az ügynökség elnöke által aláírt utasítás. Konkrét példákat is tartalmaz, s ilyenképpen igen hasznosnak bizonyulhat ez a most megjelent hivatalos dokumentum. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy hasznos segédeszköz lesz minden olyan esetben, amikor a már említett okok folytán módosítani kell egy közbeszerzési szerződést. Tehát tulajdonképpen egy útmutató áll az érintettek rendelkezésére, ami egyrészt eszköz a közbeszerzési hatóság számára, de ugyanakkor egyengetheti a megrendelő és a kivitelező, azaz a két fél közti együttműködés útját is. Hecser Zoltán