erős felhőzet
Mit vegyünk készpénznek?
Azt mondta, nem bírja elviselni azt a gátlástalan korrupciót, ami Romániát behálózza. Ezért döntött úgy, hogy hagyja a fenébe Jászvásárt és elköltözik Finnországba. Ott találkoztam vele röpke két órára, és kifejtette, hogy esze ágában sincs hazajönni, hogy borítékkal szülje a gyermekét, borítékkal írassa iskolába és érettségiztesse, majd borítékkal intézkedjen a polgármesteri hivatalban, borítékkal tussolja el az ügyet a rendőrségen, és egyébként is, mindig legyen nála egy boríték, mert ki tudja, mi történik a következő percben.
Könnyűvé tette a reggelemet a riport, amit arról olvastam, hogy a skandináv államokban éveken belül akár teljesen megszűnhet a készpénz. Ez önmagában nem hír, mert évek óta olvashatjuk, hogy ebbe az irányba haladnak skandinávék, csak hát mindig üdítően hat az emberre, ha valami olyanról olvas, amiért nagyon szurkol. Az autópálya-építésről is örömmel olvasok, és nem azért, mert elhiszem, hogy határidőre becsületesen elkészül, hanem azért, mert megerősít abban a tudatban, hogy legalább nem döglött meg az elképzelés. Csóró vidék, ahol ezzel meg kell elégedni, de a csóró vidékek jól megedzik az embert. Ezért vagyunk ilyen kreatívak, ravaszak, rafináltak, képesek arra, hogy átverjük egymást, és még azt is kimagyarázzuk.
Egyébként ugyanilyen üdítően hatott rám a múlt héten az is, hogy nemsokára bankkártyás fizetések alkalmával készpénzt is felvehetünk az üzletekben, Romániában. Ennek is nagyon drukkoltam már, mert például Angliában nagyon kézenfekvő volt ez a módszer: mondjuk 3 fontra vásároltam élelmiszert, de kértem visszajáróba 10 fontot, hogy a buszon jegyet válthassak. Így a kasszás 13 fontot ütött a számlámra, ebből 10-et visszaadott. Praktikus. (Valószínűleg nem angol találmány, hehehe.) Nálunk, ahol még mindig rengeteg helyen nem fizethetünk bankkártyával, ez különösen is indokolt.
Viszont a fenti két gondolat eléggé tudathasadásos ívet ír le: egyrészt örülök, hogy a skandinávoknál a kihalás szélére került a készpénz, másrészt pedig annak is örülök, hogy nálunk (is) nemsokára az áruházban is felvehetjük a szép, színes bankjegyeket. Ez a kontraszt a mentalitás-szakadékból fakad: mi még messze nem tartunk ott, hogy bárhol fizethessünk bankkártyával – erre sem lehetőségünk nincs, sem pedig túlnyomó többségi igényünk –, itt még az a jellemző, hogy a pénz számolva jó, nem pedig láthatatlanul átutalva jobbra-balra. Ez rendjén is van. Az viszont nincs rendjén, hogy csak bankautomatákból vehessünk ki készpénzt, miközben ennyire ragaszkodunk hozzá. A faluról ingázó alkalmazott adott esetben semmit nem ér otthon a bankkártyájával: vásárolni sem tud, és készpénzt sem felvenni.
Szerintem örüljünk minden olyan törekvésnek, ami a készpénzfelvételt megkönnyíti, de valahol a szívünk mélyén játszadozzunk el a gondolattal, hogy egyszer talán eljöhet az az idő, amikor nálunk is megszűnik a készpénz. A rabló nem szalad nekünk az úton a pénztárcánkért, mert tudja, hogy hiábavaló… Minden kifizetés lekövethető lesz, így elvileg a csúszópénzek is drasztikusan visszaesnek. Elvileg. Merthogy csóró vidék, ugye. Tehát meglesznek akkor is a trükkök és a digitális borítékok, de azért mégsem lesz olyan egyszerű, mint újságba csomagolva odaadni a „figyelmességet” a rendőrnek, orvosnak, tanárnak, hivatalnoknak, bárkinek.
(Valamiért elkezdtem kételkedni. A rossz nyelvek azt súgják, hogy a készpénz eltörlése sosem lesz valós igény a romániai törvényhozásban. De ez inkább nem érdekel, én azért is játszom még a gondolattal, mert csak a bizakodó ember épít!)
Kovács Hont Imre
