szórványos felhőzet
erős felhőzet
Mit is kellene csináljunk?
Gyakran felmerül bennem a kérdés: most akkor ezt így kellene? Nagyon érdekes korszakát éli a generációm, hiszen ott vagyunk 22-23 évesen, még csupán fiatal felnőttekként, hogy van, aki még az iskolapadban, van, aki külföldön a mezőn, más meg a saját vállalkozását vezeti s próbálja fenntartani.
Így az ünnepek alatt összegyűlt a nagy csapat, s akkor láttam meg csupán, hogy mennyire másképp viselkedünk, mennyivel különbözőképpen éljük az életünket. Ugyanaz az életkor, s még sincs két egyforma élet – van, aki már több éve dolgozik, van, aki még sosem dolgozott egy órát sem, van, aki az eljegyzést tervezi, s van, akinek még barátnője sem volt. Nagyon érdekes, s szerintem ha megkérdezünk mondjuk 100 huszonhárom éves fiatalt, fele gyermeknek fogja mondani magát, másik része meg teljes értékű felnőttnek, s lenne pár, aki meg sem értené a kérdést a másnaposságtól.
Sajnos ebben az országból egyre többen mennek el a tanulmányok befejezése után. Németország, Svájc, Magyarország, gyermekfelügyelet, eperszedés s miegymás, de akkor is megéri sokuknak elmenni. S mi, akik itthon maradtunk, csak azért tettük, mert egyetemet végeztünk, vagy van pár ismerősünk valamelyik menőbb cégnél, aki jól fizető állással kecsegtet. Szerintem ebből alakul ki egyfajta szakadék sokunk között, akik itthon maradtunk. Párunk van, vagy előbb-utóbb lesz, s innen egyéb előrelépést már nem nagyon tudunk tenni a külön albérleten kívül – így gondolunk egyet, s hopp, felkerül a gyűrű. Akik viszont kint vannak külföldön, hazajönnek látogatóba és vissza is mennek.
Sokunk már családapa vagy minimum házas ember, míg mások célja az, hogy jövőre egy teljes hónapot itthon maradhasson. Számomra nagyon furcsa ez a kettősség, szerintem minden generációnak megvolt ez az élménye. Mindenki úgy gondolja, hogy elvégzi a tanulmányait, és kész, ő már önálló, a társadalom hasznos tagja. Holott így, hogy már benne vagyok, látom, hogy nem éppen így működik. Van, aki házasodik ebben a korban, van, akinek meg csak a hétvégi bulira való eljutás a legnagyobb gondja. És akkor szerintem teljesen jogosan tehetem fel a kérdést: most akkor mit is kellene csináljunk?
Bege Botond
.jpg)
