Tegnapi lapszámunkban már beszámoltunk arról, hogy hazai viszonylatban a garantált minimál bruttó bér ügye sem olyan egyszerű, amilyennek az első látásra tűnne. A rendelkezésre álló információk, számadatok ugyanis nem egyértelműek, s például pontosan azt sem igen tudni, hogy hány olyan alkalmazott van, akinek a bérszintje azonos a garantált bruttó minimálbérével. Ha eltekintünk a szóban forgó bérszinttől, illetve az abban részesülőktől, s úgy általában a bérek alakulását próbáljuk vizsgálni, még zavarosabbnak, még homályosabbnak mutatkozik a kép. [caption id="attachment_28863" align="aligncenter" width="638"] Kinek átlag alatt, kinek átlag felett...[/caption] Hosszú évek óta vita tárgyát képezi a hazai közszférai bérezés, illetve annak jogszabályozása. Talán nem véletlenül, mert mindennemű próbálkozás ellenére mindmáig sem sikerült véget vetni a méltánytalanságoknak, az aránytalanságoknak, a „kiszögelléseknek”. Ugyanakkor a közszférai bérezés kölcsönhatásban van a többi szektorok bérszintjeivel, s a tapasztalat szerint a közszférai bérszintek óhatatlanul befolyásolják a gazdasági ágazatok bérszintjeit (bár ez fordítva is igaz). Ami viszont tény, az az, hogy jelenleg a közszférai átlagbér valamicskével nagyobb, mint a privát szférai átlagbér. Ami az előbbit illeti, az aránytalanságok joggal kifogásolhatók, a privát szektor esetében viszont a bérkülönbözetek hátterében jobbára az áll, hogy milyen makrogazdasági jelentősége van annak a szektornak, alágazatnak, vagy az, hogy milyen termékeket állítanak elő, mármint a hozzáadott érték vonatkozásában, illetve milyen tulajdonú cégről van szó... Háromból kettő átlagon „alul”… Egy nemrégiben készült felmérés szerint országunkban minden három alkalmazottból kettőnek a havi nettó bére kevesebb volt, mint az országos átlagos nettó bér, amelynek a szintje 2015 szeptemberében 1700 lej volt. (A munkaügyi minisztérium 2015 szeptemberi adatai szerint országos szinten az alkalmazottak összlétszáma 4,75 millió volt, s azok átlagos havi nettó bére mintegy 1700 lej.) A szóban forgó tanulmányból az olvasható ki, hogy a 4,75 millió alkalmazottnak 43,9 százaléka havi nettó bére 1000 lej alatt volt, 27,6 százalékának pedig 1000–1700 lej között. Továbbá az 1700–3000 lejes havi nettó jövedelmet realizálók részaránya 19,3 százalék volt, a 3000–4000 lej közti nettó jövedelmet elérők részaránya 4,1 százalék, a 4000–6000 lej közötti jövedelmet elérőké 2,9, a 6000–10 000 lej közötti nettó jövedelmet realizálók részaránya 1,4, és alig 0,7 százalékot tett ki azoké, akik 10 000 lejnél nagyobb nettó bért tehettek a zsebükbe. Abszolút számban kifejezve, országos viszonylatban csak 34 000 olyan alkalmazott volt, akinek havi nettó bére meghaladta a havi 10 000 lejt, 400 000 olyan, aki 3000–10 000 közti havi nettó jövedelemmel „büszkélkedhetett”. Ami a legaggasztóbb a statisztika tekintetében, az az, hogy több mint 2 millió alkalmazott havi nettó jövedelme még az 1000 lejt sem érte el. Ez már azért is furcsállandó, mert amint arról már tegnapi lapszámunkban is beszámoltunk, a nemrégiben nyilvánosságra hozott állítólagos hivatalos statisztikák szerint a május 1-től megemelt garantált bruttó minimálbérnek országos viszonylatban mintegy 1,2–1,3 millió személy lehet a „haszonélvezője”. (Igaz, napvilágot láttak olyan információk is, miszerint ennél többről, mintegy 1,6 millió alkalmazottról van szó.) A privát szektorban a bérstatisztikák arról tanúskodnak, hogy az elmúlt esztendőben az országos átlagbért jóval meghaladó bérszinteket realizáltak mindenekelőtt a pénzügyi szolgáltatási, valamint az IT-szektorban, továbbá a földgáz- és a kőolajkitermelésben, illetve -feldolgozásban, valamint azon alágazatokban, amelyek jobbára külföldi érdekeltségben lévő gépkocsikomponens-gyártásra szakosodtak. Miniszteri fizetések A bérszintekkel kapcsolatos különböző statisztikai adatok böngészéséből az is kiolvasható, hogy a közszférában is lehetnek igen magas bérszintek. A közpénzügyi minisztérium esetében ugyancsak „versenyképes” fizetésekről lehet beszélni, olyanokról, amelyekkel nem sok szektor büszkélkedhet, még a bankszektor sem. Íme: ez esztendő márciusában a közpénzügyi minisztérium 1268 alkalmazottjának az átlagbére meghaladta a 4600 lejt. (Az érdekesség kedvéért: februárban a bankszektort is felölelő pénzügyi közvetítő rendszerben a havi nettó bér 3900 lej körül volt.) Egyébként a szóban forgó hónapban a közpénzügyi minisztérium alkalmazottai 94 százalékának nagyobb volt a nettó jövedelme, mint az országos átlagos nettó bér, azaz az 1950 lejes szint. Az állománynak 27 százaléka, azaz 350 személy esetében a havi nettó bér meghaladta az 5000 lejt. A legtöbbet Anca Dragu miniszter asszony keresett, akinek a márciusi nettó bére 13 863 lej volt, de ott „loholt” nyomdokában egy osztályvezető is, aki 10 987 lejt vihetett haza, valamint egy vezérigazgató, aki 10 922 lejben részesült. Egyébként tíz olyan vezető beosztású személy szerepel a szaktárca statisztikájában, akiknek a márciusi nettó bére meghaladta a 9600 lejt. Személyzeti költségek A közszférai intézményrendszernél maradva, érdemes azt megközelíteni a költségvetés oldaláról is. Az első évnegyedben a bérekkel kapcsolatos költségvetési kiadások 8,1 százalékkal voltak nagyobbak, mint a megelőző esztendő azonos időszakában, éves viszonylatban pedig 10 százalékos bővülésre lehet számítani. Ez várható volt, hiszen az elmúlt esztendő során egyes költségvetési intézményrendszerek esetében olyan béremelésekre került sor, amelyek még nem jelentkezhettek 2015 első évnegyedében vagy első félévében. Ilyenképpen pedig az idei esztendőre eleve nagyobb értékű összegeket kellett beütemezni az állami költségvetés (de nemcsak) kiadási oldalán. A tavaly az előirányzott költségvetésből eszközlendő bértömeg értéke 52 milliárd lej volt, idénre viszont 57,3 milliárd lejt irányoztak elő. Érdemes a dolgok ilyenszerű alakulása kapcsán visszamenőleg is egy pillantást vetni a költségvetési szféra bérezési kiadásainak az alakulására. 2007-ben a szóban forgó kiadás 43,3 milliárd lej volt, 2009-ben az 46,8 milliárd lejre emelkedett, majd a gazdasági-pénzügyi válság okán bevezetett megszorító intézkedések azt 2011-ben 38,4 milliárd lejre „csökkentették” le. Majd 2012-től kezdődően ismét bekövetkezett egy gyarapodási tendencia, 2013-ban a szóban forgó kiadások 46,2 milliárd lejre emelkedtek, majd 2015-ben, amint már arra utaltunk, 52 milliárd lejre. Ugyanezen időszakokban változott az alkalmazottak (a betöltött állások) száma is a költségvetési szektorban. E tekintetben a csúcsot a 2008-as évben jegyezték, pontosabban annak decemberi hónapjában, amikor is a közszférai állomány országos szinten 1 399 000 főt számolt, ezt követően bekövetkezett a csökkenő tendencia, el egészen 2014 októberéig, amikor is a statisztikában 1 178 000 személy szerepelt, de azt követően ismét növekedett, jelenleg állítólag 1 189 000-re tehető a közszférai teljes állomány. Bűntény volt, bűntény lett! Nem tartozik közvetlenül a bérezés témaköréhez, de azzal mindenképpen kapcsolatos, a munkavállaló, az alkalmazott által fizetendő jövedelmi adó, valamint a társadalombiztosítási és az egészségbiztosítási egyéni hozzájárulás. Azokat a mindenkori adótörvénykönyvi és adóeljárási törvénykönyvi előírások értelmében a munkaadónak (azaz a kifizetést eszközlő entitásnak) kell kötelező módon kiszámítania, visszatartania, bevallania és befizetni az adott költségvetésnek. Lévén, hogy amolyan közvetítői szereppel állunk szemben, az átutalás, illetve a befizetés elmulasztása akár törvénysértést is jelenthet. Pontosabban jelent is, mert az adócsalás leküzdésére és megelőzésére vonatkozó 2005/241-es törvény 6-os szakasza értelmében amennyiben a határidőtől számított legfeljebb harminc napon belül szándékosan elmulasztódik a visszatartott összegek átutalása, akkor az bűntényt jelent, és egy évtől hat évig terjedő börtönbüntetéssel sújtandó, mármint annak elkövetése. 2015. május 5-én meghozott 363-as döntésével az alkotmánybíróság a 2015/241-es törvény 6-os szakaszának ezt az előírását újból megvétózta, s ezért a szóban forgó mulasztás már nem jelentett, jelenthetett bűntényt. A döntését a taláros testület azzal indokolta meg, hogy nincsenek kellőképpen definiálva az érintett adó- és hozzájárulás kategóriák. Nos, ezt a „csorbát” az új Adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvény kiköszörülte, ugyanis az igényelt definíciók annak szövegébe bekerültek, nevezetesen a 7-es szakasz 46-os és 47-es pontjainak a szövegébe. Ilyenképpen pedig ismét bűntény lett az, ami bűntény volt 2015 májusa előtt is. Következésképpen, amennyiben az alkalmazottaktól, a munkavállalóktól, a keresetükből adó és hozzájárulás címen visszatartott összegeket nem utalják át a törvény által megszabott határidőben, az adóhatóságok (de nemcsak) kezdeményezhetik a büntetőeljárást, beadvánnyal fordulva a bűnüldöző szervekhez. Hecser Zoltán