A kormány azon álláspontja, mely szerint nem engedi útjára a Ponta-kormánynak azt az elképzelését, hogy az országos garantált bruttó minimálbér szintjét 1050 lejről 1200 lejre emelje, már-már olyan vihart kavart, mint annak idején az áfacsökkentés kilátásba helyezése. Azaz: vannak, akik azzal egyetértenek – mindenekelőtt a szakszervezetek, de nem csak –, és vannak olyanok – élükön a pénzügyminiszterrel –, akik ellenzik. Az utóbbiak között van többek között a Romániai Privátszolgáltatások Patronátusa (PSPR) vagy a Romániai Kis- és Közepes Vállalkozások Országos Tanácsa (CNIPMMR). A dolgok ilyen alakulása okán érdemes felvázolni néhány szám- és tényadatot, illetve meglátást. Európa-szerte (de nem csak) bevett gyakorlat a garantált minimálbér szintjének a megállapítása és annak kötelező betartása, sőt vannak olyan országok, ahol másabb bérszinteket is megállapítanak. Németország például azon kevesek közé tartozott, ahol hosszú ideig indokolatlannak és célszerűtlennek tartották a minimálbér szintjének a szabályozását, de a tavaly óta ott is sor került ennek alkalmazására. Országunkban több évtizedes múltja van, de ettől függetlenül a szint tekintetében mindig is óriási űr tátongott a romániai minimálbér és az európai minimálbér átlagszintje között. A 90-es években Románia is azon volt szocialista országok közé tartozott, amelyek esetében az alacsony bérszint mágnesként vonzotta a külföldi befektetőket. De azt is megjegyezhetnénk, hogy 1990 előtt is Románia nyugati exportjának a „sikerét” a rendkívül olcsó munkaerő, illetve a bérmunka (a lohn) jelentette. Az utóbbi két évtized során bekövetkezett gazdasági fejlődés, habár az ellentmondásosnak bizonyult, mégis változást hozott a munkaerő struktúrája tekintetében is. Ezzel egyidejűleg országunkban iramos arányban növekedett a minimálbér szintje is: az Eurostat adataiból az derül ki, hogy 2005 és 2015 között közel kétszeresére emelkedett. Iramos növekedés ide vagy oda, a minimálbér kvantuma uniós viszonylatban is az egyik legalacsonyabb, a romániainál kisebb országos garantált minimálbért az idén csupán Bulgáriában jegyeznek. A számok nyelvén Az Eurostat már említett statisztikájából az is kitűnik, hogy 2015-től az Európai Unió összes tagállamában kisebb-nagyobb arányban növekedett a minimálbér. Amint már említettük, országunkban a legiramosabban, de a többi európai országgal szembeni hátrányt nem sikerült ledolgozni. Találomra választottunk ki egyetlen országot, Belgiumot. 2005-ben az ottani és a romániai minimálbér közötti különbség 1132 euró volt, jelenleg pedig 1284 euró, annak ellenére, hogy Belgiumban a növekedési arány 24% volt, míg országunkban 176%-os. Mondhatná bárki, nem helyénvaló egy fejlett nyugat-európai országhoz való hasonlítás. Lehet, de a romániai 217 eurós havi minimál bruttó bérhez viszonyítva Lengyelországban az 409 euró, Horvátországban 395, Észtországban 390, Magyarországon 332, Csehországban 331 és Litvániában 300 euró. A gazdasági fejlettség tekintetében Litvánia vagy Lettország nemigen áll Románia előtt. Ezek szerint csak van valami probléma a romániai minimálbér alakulása tekintetében. Valóban van, mert a szakirodalom szerint is a lakossági jövedelmek, s azon belül a minimálbér kvantuma az egyik ismérve egy adott ország gazdasági fejlettségi szintjének. A minimálbérnek ugyanakkor megvan a maga szerepe az országos átlagos bruttó bér alakulása szempontjából is. Rendszerint az előbbi megemelése láncreakció-szerűen hat a többi bérszintre is. És ha nőnek a bérek, akkor javul az életszínvonal is. Vessünk egy pillantást ebben az összefüggésben egyes uniós tagállamok átlagos nettó bérének 2014-es szintjeire. Romániában annak kvantuma 380 euró volt, míg Lengyelországban 635, Csehországban 725, Szlovákiában 665, Magyarországon pedig 510 euró. (E tekintetben az élelmiszerek romániai áfacsökkentése nyomán az idéntől némileg megváltozott a helyzet.) Ki hogyan látja? Egyes nagyvállalatok menedzserei és humánerőforrás-gazdálkodási szakértők véleménye szerint a minimálbér megemelésének velejárója lenne az átlagbér gyarapodása is, így pedig mérsékelődhetne a szakképzett személyzet el-, illetve kivándorlása. Mások szerint azért is szükséges lenne a minimálbér megemelése, mert annak szintje továbbra is túl közel van a munkanélküliségi segély értékéhez. Az ország egyik legnagyobb munkaerő-toborzó és munkaerő-kölcsönző cége, az Adecco Romania vezető menedzsere, Florin Godean szerint ma már a cégek túlnyomó többsége nem tart igényt szakképzetlen vagy betanított munkaerőre, és a szakképzett munkaerőt magától értetődően jobban kell fizetni, és meg is fizetik a külföldi befektetők. A kis- és középvállalkozások már említett képviselete szerint a hazai gazdaság ezen szegmenségben gondot okozhat a minimálbér megemelése, és egy felmérésük szerint a cégeknek több mint 50 százalékánál elbocsátásokra kerülhet sor, amennyiben 1200 lejre emelkedik annak szintje. Ugyanakkor a minimálbér megemelése óhatatlanul maga után vonná a bérrács megfelelő kiigazítását, aminek okán a költségek megemelkednének, s a termékeik értékesítése esetleg nehézségekbe ütközne. Azt is hangoztatják, hogy előfeltételt kellene képezzen a munkatermelékenység növelése. Ebben igazuk van, de a munkatermelékenység növelését nem másoktól kell várni… Van remény Pénteken délben Dacian Cioloş kormányfő az illetékes kormánytagok jelenlétében találkozott az öt legnagyobb romániai szakszervezeti tümörülés vezetőivel. A megbeszélések középpontjában a minimálbér kérdésköre szerepelt. A találkozót követően Bogdan Hossu szűkszavúan csak annyit nyilatkozott, hogy január 1-ig meg kell szülessen az emelésre vonatkozó szokásos kormányhatározat. Ennek érdekében folytatják az elemzéseket, egyeztetéseket, s azok finalizálására december 18-ig sor kerül, amikor is ismét találkoznak a kormányfővel együtt a munkáltatói érdekképviseletek vezetőivel. Hecser Zoltán