szórványos felhőzet
erős felhőzet
kevés felhő
tiszta égbolt
Mindenki sepregessen...
Néhány napja zárult a megyeszékhelyen a Tavaszi nagytakarítás névre hallgató kampány: a takarítógépek és a takarító emberek sepregettek, gereblyéltek, zsákoltak, eltüntettek százhetvenkét tonna port, száznyolcvankét tonna növényi nyesedéket, elhordták a lomtalanításból származó vacakokat, elmozgattak néhány, az útjukban álló autót, amelyet a tulajdonosának kellett volna odébb parkolni, csak az elfelejtette. (Megjegyzem, az, hogy a takarító brigád járműve negyedóránként dudakoncertet adott a tömbházak között, láthatóan nem javított a feledékeny gépjármű-tulajdonosok memóriáján, az összes többi ember viszont sikítófrászt kapott tőle – igaz, a jó szándékot is tudom értékelni.) Néhány „lakóövezeti zöldövezet” – ezek tk. a tömbházak közötti földzsebkendőkre plántált virággruppok – megújult, mert az ott élőknek volt kedve s ideje megszépíteni a környéket, máshová nem került virág s cserje, mert az ott élők szerint az ilyesmi hülyeség.
Tény, hogy a nagytakarítás után a város tisztább lett. Az is tény, hogy többek szerint nem eléggé. Vannak, akik különböző netes fórumokon – és a szerkesztőség felé is – jelezték, hogy elégedetlenek a takarítás eredményével, mert szerintük azt helyenként felületesen végezték, s így inkább volt porhintés, mint pormentesítés. Lehet, van igazság benne: magam is láttam, hogy a városközpont takarításakor sűrű porfelhő verődött fel, ahogy azt is, hogy a Kossuth utca seprését – és forgalom előli lezárását – idén is a hagyományos és helyi termékek főtéri vásárával egy időben tartották, ami eléggé zavaró.
Az elégedetlenkedőknek azonban mégis csak annyit mondanék, hogy idegeskedés helyett dőljenek hátra, s olvassanak bele újra a Tüskevárba, azt a passzust választva, amikor Matula bácsi és Tutajos az árokparton mosogatják az edényeket. Úgy szól, hogy Tutajosban a sok sikálástól felébred az önérzet, és megállapítja, hogy a lapító bizony „elég koszos volt”. Az öreg pákász kijavítja, hogy zsíros volt. De Tutajos köti az ebet a karóhoz, hogy márpedig piszkos volt, akárhogy is szépíti Matula a dolgot. Mire az öreg: „Hát az lehet – egyezett bele csendesen –, de nekem jó volt. Ha maga mindennap megsikálja, én nem bánom…”.
Szerintem a nagyobb bajt amúgy is az jelenti, hogy – takarítás ide vagy oda – a nem megfelelően zárt szemetesekből kikerülő hulladékot folyton szétfújja a szél. Mert ha maradt is az utcákon por, azt könnyebben fel lehet takarítani – ha más nem, egy tömbház körüli önkéntes sepregetés is megteszi. Egyébként is fölösleges ezen stresszelni: mindjárt jön a hó, az majd betakarja.
Burus János Botond
web.jpg)