borús égbolt
Mindenki kaszáljon a saját portája előtt
E szép országban pusztít más is, nemcsak az alkohol – énekli Bródy János az Ezek ugyanazok című dalában. A csíkszéki településeken igen gyakran megfordulva több helyen is azt tapasztalom, a magyarországi előadóművész gondolata nálunk, Székelyföldön is igaznak tűnik. Az árkok, patakok és folyók mente tele van szeméttel. Néha úgy érzem, hiábavaló a sok szemétszedési akció, a büntetés, fölösleges, hogy a kapu elől elviszik a szemetet, végül úgyis a határba kerül. Lassan-lassan ezt is kezdem megszokni. Ami újabban igazán bosszantó, az az, hogy egy-egy porta eleje olyan vörös, mintha nem is Csíkban, hanem a Marson lennénk. Szomorú tapasztalat, hogy ősszel és tavasszal a tarlókat, az avart gyufával, a füvet pedig gyomirtóval „kaszálják”. Nem is vagyok a gyomirtó ellen, ha csak tényleg nagyon nehezen megközelíthető helyen nő ki a burján, és így lehet eltávolítani. De nagy kérdés számomra, hogy mi az, ami valakit arra késztet, hogy a saját portája előtti gyepet levegyszerezze? Vajon a kézi vagy a motoros kasza hiánya? Talán az elkényelmesedés? Nem tudom, de azt gondolom, hogy az elmúlt években egyre inkább láthattuk, megtapasztalhattuk, hogy a természetellenes dolgok milyen következményekkel járnak. Vajon mit szólnának elődeink eme környezetrendezési módszerhez? Talán sokan vitatkoznának, mások egyenest azt gondolnák, hogy aki így „nyírja” a füvet, az megbolondult. Aztán biztos lennének olyanok is, akik megkérdeznék, hogy nincs egy nyulad, bárányod, egy szomszédod, akinek odaadhatnád a zöldet, hogy megetesse az állatokkal? Szerintem nagy- és dédszüleink még a komposztládát is jó ötletnek tartanák. Gyakran fohászkodjuk, hangoztatjuk a Tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben! röpimát, amit én azzal egészítenék ki, hogy szokásaiban is.
Biró István
