Így tavasszal tele vannak a hírek temérdek szemétösszegyűjtő akcióval. Olyan jó látni, ahogy szervezkednek önkormányzatok, civil szervezetek, önkéntes tűzoltók és meg is valósítják, amit elterveztek! Egy-egy területen, legyen az teljes település vagy Isten háta mögötti mező, felszedik, elszállítják, amit más otthagyott. Mindig ámulok a rengeteg zsáknyi összegyűjtött szemét látványán. Honnan ennyi, ki dobta el, ki hagyta a hegyen, mezőn, patakparton? Mire gondol az, aki ilyet tesz? Mert ennyi szemetet nem fúj össze a szél, főleg ha gumiabroncsokról, régi kanapéról van szó. Érdekes módon öntvénykályhát, zománcos kádat például ritkán lehet látni a szeméthegyeken. Azokat, bár a súlyuk nem csekély, valahogy sikerül elszállítani a megfelelő helyre. Gondolom, az értük kapott pénz lehet a motiváció. Indult egy komoly, szakmailag megalapozott és sok gyergyói lakos lelkét simogató kezdeményezés az elmúlt hetekben. A Csobot-hegyi kápolnákat, az oda vezető útvonalakat nap mint nap rengetegen használják, és kihasználják. Pár évvel ezelőtt békés hely volt a Szent Anna-ápolnák környéke, az utóbbi időben azonban egyre felkapottabb hely lett, terepjárók, quadok szántották fel körülöttük a domboldalt, és egyre több szemét gyűlt az utak mentén, s a tűzhelyen. Most már se csend, se tisztaság, s a talaj is tönkrement. Néhányan megelégelték a helyzetet és nyafogás, panaszkodás helyett a tettlegesség útját választották. Hirdettek, gyűjtöttek, szerveztek, dolgoztak, s úgy látszik, nem hiába. Sokan vannak, akik csatlakoztak hozzájuk, még az is lehet, sikerül helyreállítani a dombot. De ennek a sok-sok embernek a nagy része nem azokból kerül ki, akik a közösségi médiában hőbörögnek állandóan vélt és valós problémákért, hanem meglátták a problémát, megoldást kerestek és találtak is. Hála nekik, mindenkinek, aki ebben részt vesz. A kápolnák az egész városból láthatók, s a Csobot-hegy tetejéről pedig belátni az egész térséget. Nem mindegy, milyen az odavezető út s a kilátás. Azon gondolkoztam, ha van pár száz ember, aki hajlandó első szóra szerszámot ragadni s tenni az otthonáért, miért nem követi őket az egész közösség? Mert ha valaki szót emel a gödrökért, gyorsan akad többtucatnyi társa. Ezt az akciót is a közösségi médiában hirdették, kevés hozzászólóval, de sok cselekvővel. Az ilyen példa vajon miért nem fertőz?

Barabás-Pál Hajnalka